Erdély 2025
ahol, sok-sok csodás élményben osztoztunk! Bárcsak többször lehetne részünk hasonlókban!
„Elek apó meséi – Székelyföldi legendák nyomában”
Pécsi Református Kollégium Általános Iskolája
2025. 05. 26.
A korai indulás senkinek nem szegte kedvét, vidáman vágtunk neki a hosszú útnak. Első állomásunk a Királyhágó volt, ahol átléptünk a Partiumból Erdélybe. A pazar kilátás, a szerpentines út mindenkit lenyűgözött. Körösfőre érve betértünk a református templomba, ahol az asszonyok a hétvégi konfirmációra készülődtek. Gyönyörű volt a kalotaszegi hímzésekkel gazdagon díszített templombelső, a kézzel festett kazettás mennyezet, mely az ormánsági református templomokra emlékeztetett bennünket. Ezután kis vásárlás következett, ki-ki megvette az első, otthonra szánt ajándékokat. Szállásunk Gyergyószentmiklóson, az Anita panzióban volt.
2025. 05. 27.
Második napunkra megérkezett Demeter Hunor, a mi idegenvezetőnk, asszisztensünk, privát stand uposunk.
Aznapi hangulatunkat Gyergyóremetén, a házicsokoládé gyárban alapoztuk meg, ahol nápolyikat, csokikat, puszedliket, kókuszcsókokat csemegéztünk, majd a bemutatóüzletben a hazaiaknak is vásárolhattunk. Érdekes volt hallani, hogy a szocializmus időszakában Románia-szerte nem lehetett csokit kapni, és ez a hiány vitte rá az asszonyokat a házicsoki készítésére. Ezután egy kis séta következett, a kápolnánál megtekintettük a hősi emlékművet, és a Maros-parton ismerkedtünk az egykor jellegzetes mesterség, a tutajozás történetével. Megtudtuk, miként úsztatták le a farönköket egészen Szegedig. További sétával jutottunk el a Templom térig, ahol vasas borvizet kóstoltunk.
Az esőzés a szekerezést elmosta ugyan, de gyalogosan is gyönyörű helyeket jártunk be: az eszenyői vízimalmoknál, a régi ipari építészet remekeit láthattuk, megismerkedtünk Góga Rózsika nénivel, az utolsó molnárasszonnyal is. Ugyanitt finom házisajtokat kóstolhattunk meg. A délelőttöt Kicsibükön, az elhagyott falu mesés hangulatú fatemplomában zártuk.
Valamennyiünk számára lenyűgöző élmény volt a Békás-szoros, ahol délután jártunk. Itt, a hatalmas sziklák vonulatában mindenki átélhette, milyen parányi is az ember Isten teremtett világában. A felszálló pára és a dühösen robogó patak ezt az érzést még inkább megerősítette. A hegyomlás következtében keletkezett Gyilkos-tó mondáját még a buszban megismertük, ám az eső megsürgetett bennünket, csak rövid időt tudtunk a tónál eltölteni.
2025. 05. 28.
Harmadik napunkat Madéfalván kezdtünk, ahol az emlékműnél koszorúnk elhelyezésével tisztelegtünk az 1764-ben lemészárolt székelyek emléke előtt!
A csíksomlyói kegytemplomban megélt elcsendesedés után irány fel, a nyeregbe, de útközben még borvizet kóstoltunk, sőt, a Barátok feredője sem maradhatott ki. A Szent Anna-tó, a Mohos tőzegláp, a Büdös-barlang bakancslistán maradt, mert az zuhogó eső elmosta! De a medvéket úgy lestük a hegyekben, majd kiguvadt a szemünk! Kárpótlásul beiktattunk egy sepsiszentgyörgyi városi sétát, aztán irány, Bikfalva, ahol a Mókus Panzió lett a következő szállásunk!
2025. 05. 29.
A következő napot Alsócsernátonban, Székelyföld leggazdagabb skanzenjében, a Haszmann Pál Múzeumban kezdtük, amely nagyon sok látnivalót kínált. Az 1700-1800-as évekig utazhattunk vissza az időben. Az itt látható épületek, szerszámok, gépek, berendezési és használati tárgyak mind segítették ezt az időutazást.
Ezt követően Székelyudvarhelyre tartottunk, ahol találkoztunk testvériskolánk, az Orbán Balázs Iskola tanulóival. Már útközben sok érdekességet hallottunk Orbán Balázs életéről, munkásságáról. Délután megnéztük a város látnivalóit: a Vasszékelyt, a Tamási Áron Gimnáziumot, a Benedek Elek Tanítóképzőt és a református gimnáziumot Benedek Elek szobrával, az emlékparkot és a főtér többi nevezetességét is, majd Szejkefürdőn megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját. A délután hátralévő részét a Mini Erdélyparkban töltöttük.
Útban a varsági szállásunk felé elhangzott a várva várt kiáltás a buszon: Medve! És tényleg, Medve! Nem is egy, hanem kettő!
Este a vacsora után a varsági néptáncegyüttes műsorát élvezhettük, mi is bekapcsolódhattunk egy kis körtáncba.
2025. 05. 30.
Az utolsó reggelen Farkaslakán Tamási Áron sírjánál helyeztük el 3. koszorúnkat, majd Korond felé vettük az irányt, ahol még nagyon szép fazekastermékeket válogattunk ajándékba itthoni szeretteinknek. Váratlan programként Hunor ajánlására betértünk Korond mellett egy sóvágóhoz. A közösségi médiákban és a helyiek elbeszéléseiből mi is nyomon követtük a Székelyföldön pusztító árvizek és a parajdi sóbányát sújtó természeti katasztrófa történéseit. Mindenkit felcsigázott a sóvágó munkája. Vajon lesz-e még lehetőség valaha ilyet látni? De mi láttuk! Felpakoltunk bőven sóból, és elköszöntünk Hunortól... elindultunk haza, telve élménnyekkel, portékával... A hazafelé tartó út hosszú volt, későn este pillantottuk meg a pécsi tv tornyot.
Sokat tanultunk! Egymásról is, hiszen együtt laktunk, napokon át utaztunk együtt a buszban, sírtunk és nevettünk, sok-sok csodás élményben osztoztunk! Bárcsak többször lehetne részünk hasonlókban!
