Közel egy időszakra esik az idén a Teremtés Hete és az Állatok Világnapja. Fontos, hogy megértsük ezeknek az emlékeztető időpontoknak a lényegét.
A Teremtés Hete mögött a zsidókeresztyén kultúrában az Újév ünnepe áll a zsinagógai naptár szerint. A zsidó Újév a legősibb teremtésünnep. A mózesi vallás követői innen datálják időszámításukat, és minden egyes évet a teremtés kijelölt napjához igazítanak.
Nem mellékes, hogy az élet heti rendje ugyanehhez a menetrendhez igazodik. A heti ünnepnap az a nyugalomnap (Sabbath, Sábec), amely Isten dicsőítésének, az istentiszteleti összegyülekezésnek és az imádkozásnak az alkalma, amelyet mint minőségi időt, nem szabad elrontani a hétköznapi tevékenységekkel. A régi szövetség vallásában így emlékeznek meg hetente arról, hogy az Úr megteremtette a világot, az életet a földön, és a teljes univerzumban.
Ennek a megünneplése, öröme és hálaérzete sokáig elhalványult a mi keresztyén hagyományainkban, egészen addig, amíg a 13. század elején egy assisi-beli kereskedő fia, bizonyos Giovanni di Pietro di Bernardone, azaz Szent Ferenc újra föl nem fedezte. A neki tulajdonított Naphimnuszban szépen kifejeződik a teremtés csodálata, amelyben az égitestek és a természeti elemek az ember teremtménytársaiként, testvéreiként teljesítik Teremtőjük akaratát. Persze, Ferenc testvér se akart nagy szenzációt bedobni a köztudadtba, csak visszanyúlt a Biblia teremtészsoltáraihoz.
Ferenc életét ismert legendák övezik, hogyan beszélt az állatokhoz. Ezért napját októberben az Állatok Világnapjává nyilvánították.
Ma trendi az állatokat félteni, és a gonosz, pusztító emberrel szembeállítani cukiságos ártatlanságukat. De haragoszöld embertársaink odáig is eljutottak már, hogy káros gyerekeket világra hozni, mert a teli pelenkák szennyezik a bolygót. Könnyű átlátni, hogy ennek a mentalitásnak semmi köze nincs a teremtett világ iránti kímélethez, és a teremtés tiszteletéhez. Sokkal inkább, egy világméretű manipulációs stratégiához, amelyben a fejlett társadalmakat le kell cserélni öntudatlan, a globális pénzhatalomnak vakon engedelmeskedő tömegekre.
Jó lenne tehát megtisztítanunk ezeket a jeles napokat eredeti tartalmukkal, hiteles jelentésükkel! Jó lenne visszatérnünk a ferenci gondolathoz, Isten dicséretéhez, és alkotásai megbecsüléséhez! Az állatoknak nemcsak jogaik vannak, hanem életterük, helyük a teremtésben – az ember felelős gazdálkodására bízva, a teremtés rendje szerint. Ebben a rendben újra emberré lehetünk, férfiak és nők, felnőttek és gyerekek, harmóniában az állatokkal és a természeti környezettel. Ennek a rendnek a fölfedezése és érvényesítése a 21. században a legnagyobb bátor kaland. Érdemes végigcsinálni, mert talán így megmaradhatunk a Teremtő gondoskodásában, mentő szeretetében.
Dr. Kádár Péter