Így köszönti a Feltámadott Jézus tanítványait első látogatásakor. A köszönés ilyen formája általános a közel-keleti világban. Egykor és ma is így köszöntek, köszönnek egymásnak zsidók és muszlimok, héberek és arabok.
Jézus szájából azonban minden előző és minden utóbbi köszönésnél teljesebb értelmet nyernek ezek a szavak.
Az szólít így, aki a halálból tér vissza. A teljes Szentírásból tudjuk, hogy ez a halál ráadásul a legszörnyűbb volt, amit valaha valaki elszenvedett. Jézus közülünk egyedüli bűntelenként szenvedte el. Úgy, hogy az Istentől való elvetettség pokoli állapotába süllyedt. „Alászállt a poklokra.” – abba a mélységbe, amelyet azóta senkinek nem kell megjárnia.
Amit ezzel vállalt, azzal elérte, hogy Isten kiengesztelődjék hűtlen, áruló gyermekei iránt. Békét szerezett a mennyben és a földön. Lecsendesítette az Atya szívének viharát, a jogos haragot. Elhozta azt a békességet, amelyet utoljára maga a Teremtő kötött Noéval, az elszabadult és elfajult emberiség özönvizes pusztulása után.
Jézus békessége több, mint az a béke, amit a világ elitje emleget. Ő és kortársai pontosan ismerték, a bőrükön tapasztalták, milyen a birodalom békéje, a Pax Romana. Mi, magyarok eredeti hazánk kétharmadát veszítve sínylettük meg az újkori nyugati birodalmak békéjét, az új Pax Romana-t. És azóta is tapasztaljuk, hogy a világ nem lett más. Ma is hamis ideológiák tartják fent úgy-ahogy a status quo-t. És ez a birodalmi béke nagyon ingatag. Belefér a háború kiprovokálása, táplálása, fegyverszállítás, fenyegetés nemzetközi csapatok bevetésével, a háborúzás kiszélesítése, kontinensünk lángba borítása – már megint, akár csak két ízben a mögöttünk hagyott században.
Jézus békéje törhetetlen. Belülről fakad, a szívből sugárzik. Ezért a „nektek”, akár csak a „békesség” is új tartalommal töltődik meg. Nemcsak annyit tesz, hogy a fogadó feleket megszólítja az érkező. Ez a „nektek” azt jelenti, szívből-szívbe. „Igen, az út lélektől lélekig” – ahogy Tóth Árpád írja.
Jézus békessége a szívünket keresi. Ha megtalál és befogadjuk, akkor kiűzi onnan a félelmet, a gyűlölködést és az örök panaszkodást. Így születik újjá az emberszív: az értünk meghalt, feltámad és mennybe ment Jézus szívének erejéből. Ez az erő képes egyedül teremteni, életet, közösséget, jövőt.
Csak ettől lehet tényleg újjá a világ, amelyet már annyiszor véltek megújítani emberi eszményekkel és érdekekkel. Ezt a világot, amely már sokadjára megérett a pusztulásra, egyedül Jézus békéje képes újjáteremteni. Olyan valóságosan, ahogyan egykor a vizek megcsendesedésével új élet indult el a galamb hazatalálása nyomán. Ezért, akik életet szeretnénk, várjuk, hívjuk és fogadjuk a Lélek galambját!
Kádár Péter
