2024. 04.26.
Drávaszög – Eszék - Csúza
Reggel 8 órakor indultunk Nagyharsányból a Kopári és Horváth Kft. utazási iroda piros buszával. Felszállás után megismerkedtünk az idegenvezetőnkkel Zsuzsa nénivel és a sofőrrel Tamás bácsival. Zsuzsa néni ismertette a buszon betartandó szabályokat. Biztonsági öv kötelező használata, étkezés, a busz tisztaságának megőrzése, zenehallgatási szabályok. Fotódokumentáció itt.
Horvátország felé a határt Beremendnél léptük át. Az első falu, ahol megálltunk Laskó volt.
Itt meglátogattuk a helyi általános iskolát, beléphettünk az osztálytermekbe. Megtudtuk, hogy a gyerekek 3 féle modul közül választhatnak az iskolában a nyelvet illetően. A nyolcadik osztályosokkal beszélgettünk és egy közös fotót is készítettünk. Átadtuk az ajándékainkat az igazgatónőnek, mely az iskolánkról és Nagyharsányról szóló könyv volt, valamint hűtőmágnesek és igéskártyák voltak, valamint egy kis édesség.
Ezután Eszékre indultunk. Ebben a városban korábban már többen jártunk, főként vásárlás céljából.
A városba érve megnéztük a várat, a város központjában megcsodálhattuk a régi épületeket sétánk során. Láttuk a hidat, melyről Zsuzsa néni mesélt, amit felgyújtottak a török harcok idején, hogy elvágják a török seregek utánpótlását. Lesétáltunk a Dráva partra, gyönyörködtünk a folyóban.
Utunkat folytatva, az idegenvezető felhívta figyelmünket, hogy a házak többsége, a mai napig nincs bevakolva, illetve láttunk olyan házakat, melyek a háború során nagyon megrongálódtak és nem építettek újjá. Kórógyon, megnéztük a református templomot, majd meglátogattuk a délszláv háború áldozatainak emlékére állított emlékművet. Kórógy volt az a falu, ahonnan 1991. szeptember 29-én az utolsó ember is elmenekült. 18 emberről a mai napig nem tudják mi történt. Elmentünk az iskola mellett és láttuk a Magyar Házat is.
Szentlászlón a református templom mellett tekinthettük meg Szent László szobrát. Ez a település már az Árpád korban már létezett. A templom melletti parkban fogyasztottuk el ebédünket.
Ebéd után érkeztünk a Kopácsi rétre mely a Duna és a Dráva összefolyásánál található természetvédelmi terület. Végig sétálva a fából kialakított hídon, elénk tárult a rét növény-és állatvilága. Láttunk hattyút, békákat, teknősöket és csodálatos növényeket és hatalmas fákat. Sétánk során még egy tacskó kutya is mellénk szegődött.
Délután 4 órakor érkeztünk Várdarócra, ahol Irénke néni, aki nyugdíjas tanárnő, már várt bennünket. Megmutatta nekünk a régi iskolát, ami ma múzeumként funkcionál. Érdekes volt, hogy sok olyan régi tárgyat láthattunk, mely a mi Helytörténeti múzeumunkban is megtalálható. Ezután egy kisfilmet néztünk meg, mely a falu híres hagyományát mutatta be a Kakasütést. Ezt minden évben Húshagyó kedden rendezik a faluban, de már csak plüsskakasokkal. A rendezvényen használt kakas öltözetet többen is felpróbálták a fiúk közül. Ezután átmentünk a templomba, ahol Irénke néni mesélt a templom történetéről. Nagy megtiszteltetés ért bennünket, amikor megérkezett a püspök úr. Együtt énekeltünk ő pedig hangszeren kísért bennünket. Búcsúzóul, átadtuk ajándékainkat kedves vendéglátóinknak és indultunk tovább. Utunk következő faluja, Hercegszőlős volt, ahol szőlő-és bortermesztés folyik. Az elénk táruló látvány hasonlított a villányi borvidék lankáihoz.
Kora este megérkeztünk Csúzára. Szállásunk a Piros csizma panzióban volt. Szobáink elfoglalása után finom vacsora várt bennünket az étkezőben. Vacsora után szabad program volt. A panzió melletti boltban vásároltunk nasit, az esti beszélgetésekhez
2024.04.27.
Zágráb - Kraljevica
Reggel 8 órakor megreggeliztünk a panzióban, majd csomagoltunk magunknak a svédasztal finomságaiból és elindultunk Zágráb felé. Egy benzinkútnál megállva többen ettünk a McDonald s finomságaiból, finom péksüteményekből vagy a hazai szendvicsekből falatoztunk.
A hosszú úton során Zsuzsa néni ismertette velünk, hogy a fővárosban, három városrész található és ott milyen épületeket, helyszíneket fogunk meglátogatni. Az Óváros, a Gradec és az Alsóváros.
Elsőként sétát tettünk az óvárosban, megcsodálhattuk a Szent István székesegyházat a Kaptol dombon, melyet Szent László királyunk alapított. Sajnos évek óta felújítás alatt van, így a tornyokat csak felállványozva láthattuk. Majd a zöldség és virágpiacon mentünk végig, nézelődhettünk és vásárolhattunk a piacon és a Souvenir boltban. Volt, aki virágot, epret, hűtőmágnest, napszemüveget, emléktárgyakat vásárolt. Áthaladtunk a kőkapun s egy szentélyt láthattuk, melynél többen gyertyát gyújtottak és csendben imádkoztak. A Gradec felé haladva megcsodálhattuk a Szent Márk templomot, melynek tetejét Zsolnay kerámia díszíti. A templom tetején látható Horvátország és Zágráb címere.
Mellette a Báni palota található, mely ma az országgyűlés épülete. Lesétáltunk az alsóvárosba a Jelasics térre. A téren Jelasics, horvát bán lovasszobrát láthattuk. Itt fagyiztunk és vásárolhattunk. Délután indultunk a tengerparti szállásunkhoz, Kraljevicába.
Ezen a napon közel 500 kilométert tettünk meg.
Kraljevicán az Uvala Scott hotelbe érkezve elfoglaltuk szobáinkat. Két és három ágyas szobákban helyeztek el bennünket, s a szobákhoz tartozó erkélyről csodálatos kilátás nyílt a tengerre.
Találkoztunk egy magyar csoporttal, akik szintén a hotelben szálltak meg. Egy baranyai kis faluból érkeztek, Olaszból. Mivel a másnapi programterv nekik is Rijeka volt, ezért úgy terveztük, hogy együtt töltjük a következő napot. A partra néző étkezőben svédasztalos vacsora várt bennünket. Vacsora után lementünk a partra, ahol kagylókat, köveket gyűjtöttünk, tengeri csillagot találtunk és lábunkat lógattuk a tengerbe. A partról láthattunk világító tornyot, valamint a KRK szigetre vezető hidat.
Csodálatos volt a naplemente, melyről rengeteg fotót készítettünk.
2024. 04.28.
Rijeka – Trsat – Opatija
A svédasztalos reggeli után az olaszi csoporttal indultunk Rijekába. A városba érve a városközpont utcái le voltak zárva. Gyalogosan indultunk a kikötőhöz. Ekkor tudtuk meg, hogy a városban futóversenyt rendeznek, ezért vannak a lezárások. Láttuk a színház épületét és áthaladtunk a piacon, ahol virágokat, palántákat árultak. A kikötőhöz érve csodálatos és hatalmas hajókat láthattunk. Megálltunk annál az épületnél, ahol Baross Gábor emléktáblája van. Megtudtuk, hogy miért nevezték őt „vasminiszternek”. A városközpont felé haladva, épp eldördült az első rajt” ágyú”, mely konfettiket szórt a levegőbe. A futók több csoportban indultak, motoros felvezetéssel. Egyénileg, családok gyerekekkel. Tovább haladva láttuk gróf Batthyány Lajos nyaralóját, ami ma Tengerészeti múzeum. Sétáltunk a korzón, ahol többen betértek a ZARA üzletbe vásárolni. Elhagyva a kikötővárost elindultunk Trsat várához. Felmentünk a várhoz, ahonnan csodálatos volt a kilátás a tengerre. Leérve a Mária búcsújáró templomot tekintettük meg s a helyi termelők áruiból vásárolhattunk. Ebédünket a szabadban fogyasztottuk el a busz mellett. Ebéd után indultunk Opatijába. Végig sétáltunk a százéves sétányon, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a Kvarner – öbölre. Sétánk során csodálatos szállodákat láthattunk, valamint az Angelina villát.
A parton nézelődve fagyiztunk, láthattuk az öböl jelképét, a „Lány a sirállyal szobrot és emléklakatokat, melyeket a turisták helyeztek el.
Visszatérve a szállásunkra, vacsora után sétáltunk a Krk - szigetre vezető hídon. A hídról félelmetes és egyben csodálatos is volt ahogyan lenéztünk a mélybe, az alattunk elterülő tájra és a tengerre.
Ahogy sétáltunk integettünk a mellettünk elhaladó autósoknak, akik visszaintegettek és dudáltak nekünk.
A szállásra visszaindulva, többször megálltunk, énekeltünk és táncoltak a lányok. A parton folytatódott a jó hangulatú buli. A közös éneklésbe és táncba bekapcsolódtak az olaszi barátaink is. A hangulatot, még az a toboz sem tudta elrontani, mely véletlenül Beni homlokán landolt a háta helyett.
2024.04.29.
Zengg – Bakar – Kraljevica
Reggeli után utunkat Zengg felé vettük. Zsuzsa néni mesélt Jurisics Miklósról, a kőszegi vár védőjéről, aki itt született és a városról.
A város 3000 éves, festői szépségű egy keskeny partszakaszon épült a Vratnik hegy tövében. A tenger mellett a Kapela-hegység és a Velebit hegység lábánál található. A buszból megcsodálhattuk ezeket a hegyeket. Csodálatos fotókat készítettünk.
Megérkezve a városba elsétáltunk a Nehaj erőd falai mellett, mely a város jelképe. Ez az erőd megvédte a várost az oszmán birodalom erős hadseregétől. A városháza mellett található Jurisics Miklós szobra.
A városban egy SPAR üzletben vásárolhattunk. Zsuzsa néni ötleteket adott, melyek azok az édességek, italok melyeket érdemes ajándékba vinni a szülőknek, rokonoknak. Pl: rizses csoki, Karlovacko sör.
A sikeres bevásárlás után indultunk Bakarba.
A város már i.e. is lakott volt. A XV. században a Zrínyi család birtoka lett. Ebben az időben jelentős kereskedelmi kikötő volt. A fiumei vasútvonal megindításával Bakar elvesztette erejét és Rijeka vette át szerepét. A rijekai olajfinomító megépülésével a város tovább hanyatlott. A kikötőnél láthattuk az olajfinomító betoncsöveit és maradványait. Ma a kikötőben hajó javítás folyik.
A város csodálatos helyre épült. A várból a kilátás a bakari öbölre nagyon szép volt. A parton sétálgatva szinte megfoghattuk volna a halakat, olya közel úsztak a parthoz. Több búvárt is láttunk csónakból lemerülni a tengerbe.
Bakar után Kraljevicába érkeztünk. Eddig csak a szállásunkat és a partot láthattuk, ezért délután egy kis városnéző sétára indultunk.
Felmentünk a várba, melynek urai a Frangepánok és a Zrínyiek voltak, ahol hajómaketteket is láthattunk. Lesétáltunk a kikötőbe, ahol nem győztük betelni a tenger látványával.
A séta után visszatértünk szállásunkra. Vacsora után még egyszer lementünk a partra, ahol zenét hallgattunk, táncoltunk és beszélgettünk a naplementében. Este mindenki elkezdte a bepakolást, hiszen másnap indultunk haza.
2024. 04.30.
Kraljevica – Varasd – Csáktornya
Reggel 7 órakor már reggeliztünk, hogy időben el tudjunk indulni, mert hosszú út várt ránk. Reggeli után kijelentkeztünk a hotelből és elindultunk Varasd felé. A tengerpartot elhagyva észak felé a Muraköz felé vettük az irányt. A városba érve, sétáltunk a város főterén, ahol elegáns polgárházakat, palotákat és a városházát csodálhattuk meg, majd fagyiztunk egyet.
Láttuk a Draskovic palotát és a Sermage palotát és a katedrálist.
Megnéztük a várat, ami nagyon hasonlított fehér falaival a kőszegi várhoz. A régi földvár maradványait is láttuk. E mögé építették a most is álló kővárat.
Tovább haladva Muraköz felé Zsuzsa néni elmesélte nekünk a Dráva és a Mura eredetét. Dráva és Mura szerelmének történetét.
Muraköz megyeszékhelyére Csáktornyára érkeztünk. A várkapun belépve Zrínyi Miklós szobrát pillanthattuk meg. A XIII. században épült vár, több nemes tulajdonában is volt. Zrínyi Miklós 1546-ban lett a vár ura. Ahogyan a korábbi ismereteinkből tudtuk, a költő itt írta a Szigeti veszedelem c. művét és itt is hunyt el. Felemelő érzés volt, hogy beléphettünk a híres hadvezérnek a várába, ahol élt és dolgozott.
A várban kialakított Zrínyi szobában láthattuk a család kiterjedt családfáját, a korabeli ruhákat és a fiúkat leginkább érdeklő korabeli fegyvereket.
Ez a város volt utunk utolsó állomása. Megebédeltünk és indultunk hazafelé. Ebéd után átadtuk Zsuzsa néninek és Tamás bácsinak ajándékainkat, megköszönve munkájukat, türelmüket az együtt töltött csodás napokat. Horvátországon keresztül Eszéket érintve, Drávaszabolcsnál léptük át a magyar határt. Ujjongva és tapsolva érkeztünk magyar földre 500 km megtétele után.
Nagyharsányba este 7 órakor érkeztünk, ahol már izgatottan vártak bennünket a szülők, testvérek. A buszról leszállva, még készítettünk egy csoportképet és mindenki ment a családjához.
Nagyon tartalmas, csodálatos, élményekben gazdag öt napot tölthettünk együtt. Köszönjük a lehetőséget, hogy eljuthattunk ezekre a csodálatos helyekre és láthattuk a tengert!
Előkészítő óra, okosdoboz és bakancslista:
