A pályázat kínálta rengeteg csodásabbnál csodásabb utazás közül az osztályommal „Székelyföld kincsei-Sóvidék csodái” fantázia nevű 6 napos kirándulást választottukHATÁRTALANUL élménybeszámoló

Erdély, 2024.05.20.-25.

            A pályázat kínálta rengeteg csodásabbnál csodásabb utazás közül az osztályommal „Székelyföld kincsei-Sóvidék csodái” fantázia nevű 6 napos kirándulást választottuk. (Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2023/1-001551)

A beszámolóba nem illesztettem külön fényképeket, hanem drive-on megosztom az előkészületekről, utazásról, élménybeszámolóról készült képeket (684 darab): https://share.icloud.com/photos/0caxPbsVIFj7geB3TsWFP6k6w Ez sajnos augusztus 14-ig tekinthető meg. Nem tudom átállítani. De ha utána nézné meg valaki, megosztom újra. 1 hónapig él. A Facebook csoportunkban albumokba szedve szintén megtalálhatók az utazás képei, videói. Ide engedélykérés után be lehet lépni, ez nem veszik el: https://www.facebook.com/groups/677682317793318?locale=hu_HU

Már a megpályázáskor nagyon izgatott lett az egész osztály és sokszor átolvastuk a programokat. Hatalmas öröm volt, amikor kiderült, hogy nyert a pályázatunk és a kis létszámunk ellenére külön kisbuszt kapunk és az előre elmondottakkal ellentétben csak magunk mehettünk. Nem volt nap, hogy ne került volna szóba köztünk az utazás és mindenki lázasan várta. A programtervezetet betettük a csoportokba is, így otthon is bogarászták szülőkkel is az útvonalakat, látnivalókat. Osztályfőnöki órákon ppt-t is készítettünk az egyes napokról, képeket kerestünk a beírt emlékművekről, helyekről, stb. A történelmi hátteret is megnéztük, térképeket kerestünk és a történelem tanárt is faggatták a gyerekek. A nyolcadikos gyerekek is Erdélyben voltak tavaly, így velük is sokat beszélgettek/ünk az utazásról. Szülőknek is külön és gyerekeknek is külön tartottam egy ppt-s ismertetőt a helyekről, útvonalról, programról, történelmi háttérről, és az utazás technikai feltételeiről, szükségletekről. Mivel a programban szerepelt egy ottani iskola meglátogatása, több hétig készültünk beszámolóval nekik. Kiosztottuk, hogy ki, miről fog beszélni, rengeteg képet válogattunk össze (településünkről, szomszédos településekről, ahonnan ide járnak gyerekek, községünk nevezetességeiről és az iskolánkról). Nagyon jó kis előadást állítottunk össze. Sőt! Ki is nyomtattunk minden egyes oldalt és lamináltuk, nehogy a technika ördöge megvicceljen ott bennünket. Ajándékot is kitaláltunk az ottani iskolának, gyerekeknek. Csupa személyeset, többek között: igazgatónőnk családja méztermelő, az ő mézeiket vittük, Kardoss Kálmánról és a falunkról megjelent könyvet, melyet a szerző nekik dedikált, szörpgyárunk szörpöket ajánlott fel, volt diákunk mézes puszedlit sütött és gyönyörű díszcsomagolásba kötötte és még sok mást.

Az utazás előtt messenger „forródrótot” és külön zárt facebook csoport is létrehoztunk. Ebbe csak családtagot lehetett felvenni. Minden fontos információ ebbe a csoportba került és minden programról albumokba szedve ide tettük fel a képeket, videókat is. (A csoport: https://www.facebook.com/groups/677682317793318?locale=hu_HU )

Okosdoboz használat előkészítő órán:

1. nap:

Május 20-án reggel 6 órakor az iskola elől indultunk teljes létszámmal. Felragasztottuk a buszra az előre elküldött Határtalanul-os lapot. Buszvezetőnk Lajtai Attila volt. Csak ajánlani tudjuk. Nagyon kedves, vicces volt. A gyerekek nagyon összebarátkoztak vele és mi is, mert nagyon közvetlen volt. Minden útvonalat pontosan ismert, azt is, hogy merre jobb az út, esetleg rövidebb. Soha egyszer sem sürgetett minket, akkor sem, amikor pl. a sóbányából később jöttünk fel, mint amit megbeszéltünk. Rugalmas volt és alkalmazkodott a mi igényeinkhez.

A határátkelés zökkenőmentes volt. Kb. fél órát vártunk. Az első hely, amit megnéztünk, Királyhágó volt. Csak magyar beszédet hallottunk magunk körül, ennek ellenére a kávézóban a fiatalember „nem értette” meg magyarul a cappuccinot és az espressot. Bezzeg angolul már igen. Sajnos itt esett az eső és párás, ködös idő volt. Következő állomásunk Körösfő volt. Itt a 4 fiatornyos, zsindelytetős, festett kazettás mennyezetű, belső falfreskókkal és kalotaszegi szőttessel díszített református templomot néztük meg. A templomot kőkertítés vette körül, melyen az összes eddig ott szolgáló lelkész neve és szolgálati ideje rajta volt. A templomról nagyon érdekes dolgokat mesélt a sekrestyés. A településen csak magyarok élnek. Utána a kirakodó vásárban nézelődtünk és vásároltunk apróságokat. Az első nap szállása Kolozsvár belvárosában volt. Hatalmas dugó volt és a szállás közelében sehol nem volt buszparkoló. Sehol nem lehetett megállni, pedig a sofőrünk rendőrt is kérdezett. Ezért nagyon kedves módon letett minket az épület előtt, hogy biztonságosan  tudjanak leszállni a gyerekek a csomagjaikkal és ő maga másfél órát gyalogolt, hogy egy szabályos helyen parkoljon, ahol reggel 7-ig maradhatott. Ezért reggel korán kelt és újra elgyalogolt egyedül, hogy visszajöjjön a busszal és nekünk ne kelljen gyalogolni a csomagokkal. A szállás ezért egyáltalán nem volt jó választás és nem is ajánljuk más csoportoknak. Valamint azért sem, mert konkrétan egy kocsmán és annak kerthelyiségén keresztül tudtuk elérni a szobákat, majd ugyanezen átvágva értük el az étkezőt. Az étel sem volt valami finom. Előre csomagolt, dobozos „menzakaja”. A szobák tiszták voltak és jóval több ágyat kaptunk, mint amennyire szükségünk volt.

2. nap:

Mivel a Parajdi Sóbányát pár héttel az indulásunk előtt bizonytalan időre bezárták, így a Tordai Sóbányába látogattunk. Hála Istennek sikerült az utolsó pillanatban átszerveztetnem a programot. Sokan ezt a helyet várták a legjobban. Nem is csalódtunk. Lenyűgöző volt a bánya termekkel, melyeken ottani magyar nyelvű idegenvezető vezetett végig, óriáskerék, csónakázótó, rengeteg sportolási lehetőség, játszótér és még sorolhatnám. Tovább is maradtunk, mint terveztük, mert nagyon tetszett mindenkinek. Innen Szovátára utaztunk. A programot az indulás előtti nap késő délutánján írták át, emiatt a honismereti vezetőnk csak itt tudott csatlakozni hozzánk Terebesi Róbert személyében. Róla csak „leg”-ekkel tudok beszélni. A legfelkészültebb, legszerényebb, legfigyelmesebb, legsegítőkészebb idegenvezető, akivel csak találkoztunk. Tökéletesen ráérzett a korosztályra és mindenről annyit és olyan érdekeseket mondott, ami maximálisan lekötötte a gyerekeket és minket is. Rengeteget kérdeztünk tőle és ő mindenre türelmesen válaszolt és mesélt. Annyira jól működött a tanár-buszvezető-idegenvezető hármasunk, hogy a gyerekek azóta is mondják, hogy Attilát és Róbertet mindenképpen meg szeretnék majd hívni a ballagásukra. A gyerekek szendvicset készítettek neki ajándékba. Szovátán a Medve tó körül sétáltunk. Sokféle színű pici tó és a medvebőr alakú Medve-tó terül el itt. Érdekesség, hogy mindegyik tó, de még a talaj is sós, vagy só. Kivéve egyetlen egyet, ami édesvizű volt, holott egymás mellett helyezkedtek el. A megcsuszamlott sós talajt meg is nyalták a gyerekek. Az édes vízben békák, halak úsztak és siklót is láttunk. A többiben különböző algák, sórákok éltek, és bár nagyon picik voltak, ezeket is láthattuk. Róbert elmagyarázta nekünk, hogy mit jelent az, hogy heliotermikus egy tó. Csodás séta volt, gyönyörű környezetben.

Innen Korondra buszoztunk egy sóvágó műhelybe. A bácsi nagyon kedves volt. Bemutatót tartott és kis sódarabkákat lehetett nyerni tőle olyan komoly feladatokkal, mint pl. „Mond meg a neved!” J Utána a boltjukban alaposan bevásárolt mindenki, mert nagyon jó termékeket készítettek a parajdi sóból. A bolt előtt életnagyságú medveplüss csücsült, ezzel fotózkodtak a gyerekek. Majd a bazársoron folytattuk a vásárlást. Például igazi szalmakalapot lehetett venni, na meg persze székelybicskát. A szállás fele menet megálltunk Tamási Áron síremlékénél. Egy székelykapunk kellett keresztülmenni és egy hatalmas faragott gránittömb található a sírjánál, melyet Szervátiusz Jenő készített. A sír maga 2 cserfa között található. Ide helyeztünk el egy koszorút. Pár lépésnyire innen egy kopjafa található: a Trianon emlékmű. Ezt is megtekintettük. A második naptól a szállásunk Székelyszentkirályon volt. Fejedelmi volt mind a szállás, mind a vendéglátás, az ételek, a személyzet. Ha egyszer családosan ellátogatok, biztos itt szállok meg. Az út két oldalán található épületek közül mia abban voltunk, amelynek a földszintje a hatalmas ebédlő. A falon többek között a magyar népmesékből ismert motívum. Az első emeleten pedig csak mi laktunk. Ez is nagyon jó volt. Még családiasabb volt így. A vacsorák mindig tartalmaztak valamilyen levest, a fő étel sokszor kétféle köret és pl. hús és rántott sajt volt, savanyúságot is mindig kaptunk. A desszert pedig egyszer jégkrém volt. A többi alkalommal valamilyen sütemény, fánk. De soha nem porciózták ki, hanem tányérokat pakoltak meg és ha fogyott, újra töltötték. A reggeli bőséges, nagyon nagy választékú svédasztalos volt. Magunk csomagolhattunk az útra azt, amit akartunk és annyit, amennyit akartunk. Az ásványvizet sem számolgatták, hogy mindenki csak egyet vihet. Bőséges, pazar kiszolgálásban volt részünk végig az ott tartózkodásunk alatt.

3. nap:

Első úti célunk egy kis malom volt. Sajnos az idős bácsi, aki bemutatta volna, egy hónappal előtte halt meg. Így működés közben nem láttuk, csak bemehettünk és körbejárhattuk kívül-belül. Ezt követően egy eredi séta következett a Csorgókő vízeséshez. Itt hosszan elidőztünk, mert árnyék volt és a hely pedig bámulatos. A Parlament fele tartva megálltunk Jézus kútjánál. Ebből ittak is a gyerekek, sőt, kulacsokat is töltöttünk fel. Hideg, tiszta forrásvize volt. A Parlament egy kicsi kocsma volt, ami zsindellyel volt borítva. Belül a falai tele voltak fotókkal az itt megfordult hírességekről. A tulajdonosa maga a zsindelykészítő volt. Ő is tartott nekünk egy bemutatót és közben a mesterségéről beszélt. (A méhész és egyben pisztrángos nem volt otthon, éppen a méheivel volt.) A busz fele tartva felmentünk még a Bogzos kilátóba. A tisztásról éppen a szemünk láttára szaladt be az erdőbe egy medve. Székelyudvarhelyre látogattunk innen. 95%-ban magyar lakta város. Minden létező felírat, reklám magyar volt, magyar rádióadó szólt. Mintha csak otthon lennénk. Csak magyar beszédet hallottunk mindenhol. Itt megtekintettük a Vasszékelyt, a Református Kollégiumot, A turulmadaras millenniumi emlékművet. A szoborparkot interaktívan jártuk be. Róbert minden gyerekre osztott egy szobrot és nekik kellett kikeresni interneten, hogy kit ábrázol a szobor, miről volt híres. Tehát lényegében a gyerekek adták elő és Róbert csak kiegészítette néha. Nagyon jól sikerült.

4. nap:

Szejkefürő volt az első megállónk. Orbán Balázs síremlékhez látogattunk, ahova 17 székelykapu vezetett fel. Ezután a Mini Erdély Parkban időztünk. Ráhúztunk a tervezetre fél órát, de még így sem lehetett bejárni, ha az ember mindent el akart olvasni. Minden gyerek és felnőtt is kis vasutazott. Nagyon tetszett a park a gyerekeknek.

Ezután Székelyszentkirályon a Szent István Általános Iskolába látogattunk. Ozsváth Júlia igazgatóhelyettes asszony fogadott minket egy nyolcadikos osztállyal. Az egy óra úgy elrepült a kölcsönös beszámolókkal, hogy ismerkedni nem maradt idő. Ezért a fiatalok megbeszélték, hogy eljönnek a szállásra a programjaink után és közösen lemennek focizni (kb. 5 háznyira volt a szállás az iskolától és a gyerekek nagy része helybéli volt). Ez az esti program egyébként olyan jól sikerült, hogy hazaindulásig minden este megismételték. Utána traktor vontatta kocsival felmentünk a Gordon tetőre, ahol a 22 méter magas Jézus Szíve szobor található. A fej részébe csigalépcső vezetett fel. Szinte mind felmásztunk. Lélegzet elállító a kilátás onnan. Lefele kocsikázva megálltunk egy másik kilátónál is. Itt a gyerekek kövekből kirakták, hogy HIDAS. Este megint focizni és barátkozni mentek a helyiekkel a gyerekek.

5. nap:

Az ötödik nap reggelén hosszabb buszúttal a Mohos tőzegláphoz utaztunk. Itt egy helyi idegenvezető vitt végig minket. Nagyon sok érdekes dolgot megtudtunk a helyről. Majd lesétáltunk az iker kráterébe: a Szent Anna tóhoz. Itt 1 óra szabadidőt kaptak a gyerekek. Kürtös kalácsoztunk és megpróbáltunk halat fogni, mert egészen a lábunkig kiúsztak a sekély résznél. Tovább utaztunk Bálványosfürdőre. Felmásztunk a Büdös-barlanghoz és mind kipróbáltuk a mofettázást. Az Apor lányok ferdőjénél pedig a különféle borvizeket próbáltuk ki. Ki a szemét mosta vele, ki másikba a lábát áztatta. Nagyon különleges volt mindegyik hely. Csalódottak voltunk, hogy láttunk egy medvét, láttunk medve ürüléket, de senki nem tudott lefényképezni egy medvét és ez volt az utolsó hely, ahol erre esélyünk lett volna. Erre mit ad a jó Isten, alig indultunk el a busszal és kisétált elénk egy medve, majd lecsücsült mellettünk az erdő szélre az út mellett. Mind a buszból közelről fotózhattuk, kamerázhattuk. Ezt nevezem élménynek. A nap zárásaként Kisbaconba tértünk Benedek Elek kúriájába, melyben Bíró Enikő a dédunoka vezetett körbe minket. (Megjegyzem, hogy itt az a kellemetlenség ért, hogy a néni csak nyugtát tudott volna adni és számlát nem, így nagyon kellemetlen helyzetbe kerültünk. Tekintve, hogy amúgy is kevesebb lejünk volt, mivel pünkösdi időszak lévén 9 forinttal tudtunk drágábban válltani lejt, mint amivel nekem számoltak. Tehát így is egy részét zsebből álltam volna a belépőnek, de nem szerettem volna az egészet egyedül fizetni. A néni meg mikor megtudta, hogy Benedek Elek az iskolánk neve, minden áron ingyen akart körbe vinni minket.) Kiállítva láttuk azt a feliratot, ami iskolánk aulájának falát dísziti.

6. nap:

Fehéregyházán Petőfi elestének feltételezett helyszínén koszorút helyeztünk el. Utolsó állomásként pedig Segesvár várfalakkal, bástyákkal körülvett történelmi központjába érkeztünk. A szász építészet műemlékeit, Drakula házát, az óratornyot néztük meg és itt is volt szabadidőnk. Sétánk alatt sokat mesélt Róbert. Egy csodás téren kávéztunk, fagyiztunk. A honismereti vezetőnktől itt köszöntünk el. Majd a határ után a sofőrünktől is, mert lejárt a vezethető ideje. Egy másik sofőr várt minket egy benzinkútnál. Cseréltek és vele utaztunk haza.

A jó Isten kirendelte nekünk a jó időt is. Eredetileg szinte minden napra hatalmas esőzéseket jósoltak, ehhez képest Királyhágón szitált az eső utána végig meleg, zavartalanul napos időnk volt. Ez egy felejthetetlen utazás volt. A gyerekek annyira jól viselkedtek végig, hogy nekünk felnőtteknek is a felhőtlen kikapcsolódás és élményszerzés volt ez az út. A legjobb sofőrt és honismereti vezetőt kaptuk és a program összeállítása is tökéletes volt. Egy héttel a hazajövetelünk után két részletben (helyhiány miatt) beszámolót tartottunk az iskolának. Erre is összeállítottunk a rengeteg képből egy ppt-t, melyet a gyerekekkel közösen adtunk elő. A nemzeti összetartozás napján a hatodikosok adtak műsort az aulában, melyet az egész iskola megtekintett. Mind a gyerekek, mind mi felnőttek visszavágyunk. Mindannyiunknak az első útja volt Erdélybe. De biztos, hogy nem az utolsó.

Hidas, 2024.07.14.                                        Nyárádi Viktória