Régóta összecsiszolódott barátok, társak, testvérek szokták mondani magukról: mi már félszavakból is értjük egymást. Milyen jó, ha egy adott közösségben, legyen az család, iskola vagy akár egy egész nép, megértés kapcsolja össze a tagokat. És milyen elkeserítő ugyanennek az ellenkezője, amikor az egymás mellé rendeltek nem értik egymás szavát.

A szétválasztó különbség persze nemcsak nyelvi vagy kulturális kódokon múlhat. Sőt, mindenekelőtt nem a szavak jelentésén, hanem a lelkületen: milyen lélek lakik bennünk.

A feltámadt Jézus úgy beszélt a tanítványaihoz, hogy miután „megnyitotta értelmüket”, megértették az Írásokat – azt, hogy ami történt nagypénteken, az nem véletlen tragédia volt, ami pedig húsvétkor bekövetkezett, annak is így kellett lennie.

A keresztyén iskola annyival többet vállal egy átlag sulinál, hogy nemcsak a betűkre tanít, hanem arra is, hogy a közösséget formáló lelkület – a Lélek hatására – összerakja a képet a gyerekeink fejében és lelkében: kicsoda Isten, milyen a világ, és benne ki vagyok én, az egyes ember, és mi a dolgom.

Mert megismerni, jól ismerni csak a szeretet erőterében lehetséges, akárkiről vagy akármiről legyen szó. Isten szeretete, amelyet Krisztus történetében megmutatott, a megismerés erőterébe vezet. Felnőttek és gyerekek: segítsük egymást beljebb jutni!

Dr. Kádár Péter

főigazgató