A nyugati kultúrkörben, a régi magyar hitvilágban és a népmesékben a sárkány félelmetes lény, titkok tudója, egyedi természeti,- vagy természetfeletti erő birtokában a barlang mélyén, mocsárban, hegyek ormán élő szörnyeteg. Az anyagi és szellemi világ között közlekedik, kincsek, ősi tudások birtokosa és őrzője, akit a hős, a lovag vagy a mesebeli kiskirály (szegénylegény) legyőz. A magyar népmesék tűzokádó sárkányát 3, 7, 9, 12 (24) fejének levágásával lehet legyőzni, ami a feladat nehézségét, emberfeletti mivoltát hivatott szimbolizálni, s a győzelemmel a legény „szintet lép” (felnőtté válik), érdemes lesz a királylányt feleségül venni, királyságot, birodalmat irányítani.

Napjaink meséiben és animációiban a sárkány megszelidül, szörnyből bölcs segítővé vagy kezes kis háziállattá válik, aki minden nehéz helyzetben - élete árán is - megvédi gazdáját, a kis főhőst. Nem kell legyőzni, hanem éppen ellenkezőleg, bátorságot ad és segít.

A sárkányok nagyon fontos és különleges képessége például az is, hogy tudnak repülni!

Ki ne hallott volna a híres, nevezetes zengővárkonyi sárkányokról? Az általános iskola 7. osztályos tanulója, Lévai Katinka, Mohácsiné Pichler Nóra tanítványa, a tél végi napfényben vagány lazasággal viseli szárnyacskáit…