TOLLAS TIBOR: Túlélők

Legyen csendes az álmuk,     
mert nem haltak hiába. 
– Letarolt erő fái – 
úgy fekszenek vigyázzba’.

Földtömte szájuk némán 
kiált időtlen esküt. 
Elvetett mag a rögben
a csontmeztelen testük.

Feldúlt sírjukon mécses,         
október tűzvirága, 
a holtak jogán kérdez, 
választ már mit se várva.

Múltunkat elrabolták,  
a sivár jelen hallgat. 
Ők élik túl, – a holtak, 
A győztes forradalmat.

Mi volt 1956, barátom?                                

Mi volt 1956, barátom? Múlt, ami elmúlt?
Egy nép, amely elhullt? Hol volt, hol nem volt… Se élő, se holt.
Elfelejtetted a Tettet! Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett.
Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a valami.
Hogy Valami volt: s ez a Szabadság. És hogy futott előle a Gazság!
Pattant a ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenincs.
A sokat emlegetett Nép. Aki látta, felejthetetlen a kép:
ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt.
Ahogy dőlt a Szobor, s még dőltében is ölt.
Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre,
s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre.
Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság?
És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják?
A csillag lehullt, a Nap ragyog.
Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?!
Nem kértél sokat, csak az életed,
s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámítják talán a véredet.
Vér–vár. Vér – vád. Vér – ver. Aléltan elhever.
A puszta föld. Ököl. Szorít, elernyed.
Földedbe bevernek mint jelző karót. Élethosszig fizetheted ezt az adót.
Jön a defterdár, s tőle megtudod: néhány szép napért mennyi az ár.
Mi volt az életed? Hiába kérdezed…
Ahogy a helyet nézed népeknek sorában,
légy büszke arra:
ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.

Emlékmű koszorúzására

Claes Gill 
(Norvégia)

Gloria Victis

Gloria Victis! Emlékezzetek
az elesettekre,
kik hűlt ajakkal ma is hirdetik:
a győzelemnek végső percekig
őrzött reménye életüknél mégis több nekik.

Gloria Victis! Emlékezzetek,
kik élni megmaradtak,
a halállal is dacolva, mivel
a gyermeküknek holnap enni kell
s szívük halk dobbanásán kívül semmi, semmi jel.

Fordította: Tollas Tibor