Április 15-én, szombaton 17 refis diák vett részt az Ez az a nap! koncert 2023-as veszprémi előadásán,
ahonnan gazdag élményekkel és lelkileg feltöltődve tértek haza. Kísérő tanáraik: Komor Csaba és Pap Tamás tanár urak, valamint Somogyi Enikő iskolalelkész voltak, az ő beszámolóját olvashatjátok.
A kedvezőtlen időjárás miatt a hosszú utat nem volt érdemes megszakítani a Balaton partján, mint ahogy terveztük, ennek ellenére gyorsan eltelt az oda- és a visszaút.
Miután beléptünk a Veszprém Arénába, és mindenki megtalálta ülő vagy álló helyét, a színpadot figyeltük, amely egész más jelleget öltött, mint egy szokásos koncerten. Kultikus térré vált, ahol az előadók, mint egy hosszú istentiszteletet ünnepelve léptek fel: az imádság, a dicsőítő ének kapott főszerepet. Oláh Gergőnek jutott az a nehéz feladat, hogy elsőként színpadra lépve, ráhangolja az óriási gyülekezetet a különleges alkalomra, majd az önkéntes védnök, László Viktor köszöntő szavai után, Veszprém alpolgármesternője, Hegedűs Barbara is a közönség elé állt.
A következő előadó a Hanna Projekt volt, akik a Hillsong: Oceans című dalával igen mélyen megérintették az arénában összegyűlt több ezer fiatalt. Ezután egyházunk különböző felekezetinek képviselői (evangélikus, református, katolikus, baptista, pünkösdista, adventista és Hit gyülekezete) léptek színpadra egy-egy ima erejéig. Felemelő érzés volt ilyen sok felekezet egységét átélni.
Az imádságos hangulatot az Új Forrás rázta fel pörgős, etno-gospel stílusával. Az örömhír üzenetével összefonódott, különleges, pezsdítő zenéjük elmaradhatatlan része a tánc, amelybe a mi kis csapatunk is bekapcsolódott.
A délután és egyben az este fénypontja a keresztyén könnyűzenei és dicsőítő élet meghatározó alakjának színpadra lépése volt. Az amerikai Michael W. Smith általunk is jól ismert énekekkel dicsőítette az Urat angol nyelven. A közös éneklés mellett a közös ima is nagyon fontos szerepet kapott, különösen a békéért mondott imádság volt igen hangsúlyos. Ha addig valaki esetleg nem is, de akkor egészen biztosan libabőrös lett mindenki, amikor a békéért fohászkodás közben lekapcsolták az aréna reflektorait, és csak a telefonok piciny fényei világítottak.
Hatalmas élmény volt ez az út, megtapasztalhattuk, hogy milyen sokan vagyunk, akik Isten közelségében, jelenlétében érzik jól magukat. Lelkileg feltöltődve tértünk haza, és bízunk benne, hogy közösségünknek máskor is lesz lehetősége ilyen nagyszabású és nagy erejű keresztyén rendezvényen részt vennie.
