Immáron negyedszerre adott helyett a meseszép Debrecen az ország legnagyobb Református Ifjúsági Találkozójának. Az idei különösen meghatározó volt, hiszen a hosszú pandémiás hónapok után kisebb csoda, hogy egyáltalán létre jöhetett. A „SzabadON” fesztiváltémában nem csak a szervezők kreativitását fedezhetjük fel, hanem a legnagyobb értéket, amit a nyár és a rendezvény adhat az embereknek: szabadságot. Mint ahogy a Csp Band tökéletesen fogalmazza meg: „Nem húz mélység, nem rémít magasság, mert bennem él az örök szabadság!” A Csillagpont nem csak zenei oldala vált sokszínűvé a dicsőítésekkel, Pintér Béla, Kowalsky, Aurevoir koncertekkel, hanem a fő- és mellékelőadások is színvonalat képviseltek. Hallhattunk határon túli lelkészek előadásait, tanulhattunk képzett pszichológusoktól és beszélgethettünk önkéntes egyetemistákkal. A fesztivál végére minden kék karszalagot viselő odalátogató egy hatalmas keresztény közösség része lett. Fantasztikus emberekkel, vagy mondhatnám úgy is, hogy csillagokkal találkoztunk, hiszen ezért nevezik így a fesztivált, mert mindannyian csillagok vagyunk és összegyűlünk ott egy pontba – csillagpontba. Sok-sok program után, mégis legcsodálatosabb élményt a több ezer emberrel együtt átélt úrvacsora jelentette, mely valóban megtestesítette a szabadságot. Ha azt kérdeznék röviden mi is a Csillagpont, azt válaszolnám, hogy egy hatalmas lelki fröccs a forró nyári melegben, amelyre minden embernek szüksége lenne – kár, hogy csak minden második évben élhetjük ezt át.  

Összeségében véve, próbálhatom leírni és elmagyarázni, egy képet festeni róla, de ez akkor is csak csekély visszhangja marad a fesztiválnak. Nem lehet fekete-fehér betűk, sorok és mondatok közé sűríteni, mert jóval sokszínűbb ez annál. Hogy megértsd, át kell élned, ott kell lenned, érezned kell. 

FJ. KJ.