Áhítattal, értekezlettel és játékkal zárta az évet a Pécsi Református Kollégium Internátusa, június 24-én. A csendesnapnak a szentlőrinci gyülekezet adott otthont.
„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. Ahogyan nem ismered a szél útját vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott. Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.” A Prédikátor könyve 11. fejezének 4-6. verséből szólt az Ige az internátus dolgozói csendesnapján a szentlőrinci református templomban. „Az életnek többféle megközelítése létezik. Keresztyén szempontból is különféle módon éljük az életet” – fogalmazott Komor Csaba lelkipásztor, aki rámutatott: az Igében egy olyan ember képe van előttünk, aki előrelátó. Ma az emberiség folyamatosan félelemben él a háborús helyzetek miatt, ugyanakkor a neten gyakorlatilag élőben látható, mi történik a harctéren. „Van, amit lehet előre látni, és van, amit nem. Mi történik azzal az emberrel, aki folyamatosan csak a külső jelekre figyel?” – tette fel a kérdést a lelkipásztor. Az Ige azt írja: aki csak ezzel foglalkozik, annak nem jut ideje, figyelme, ereje a lényegre: a vetésre és az aratásra, azaz az életre. „Érdemes-e figyelni a szelet és a fellegeket? Fontos, de teljes mértékben nem ismerhetjük Isten munkáját” – emelte ki a lelkipásztor, aki rámutatott a megállás jelentőségére, ami segít figyelni a részletekre. Istent kell az előtérbe helyezni. Azért érdemes élni, hogy felfedezzük Isten munkáját, alkotását. „Az Ige azt írja, reggel és este is gondot kell fordítani a magvetésre. Nem tudjuk, melyiken lesz Isten áldása” – mondta Komor Csaba, aki felhívta a figyelmet, így van ez a mindennapokban is: az élet egyik területén tapasztalt siker ellensúlyozza a másik oldalon megélt esetleges sikertelenséget. „Isten áldása nem hagy el bennünket, mi se hagyjuk el Istent! Így válhat teljessé életünk” – zárta igehirdetését.
Az áhítat után Sümegi Péter lelkipásztor, mint házigazda köszöntötte az internátus dolgozóit, aki harminchét éve szolgál Szentlőrincen, illetve a környék öt gyülekezetében. A Szentlőrinc-Nagypeterdi Református Gondozó Egyházközség lelkésze röviden bemutatta a gyülekezet és a térség történetét. Az egyházközséghez tartozó falvak egy része hagyományosan római katolikus, másik része református. 1937-ben épült fel a szentlőrinci templom, amelyet 1939-ben Ravasz László püspök szentelt fel. Sümegi Péter a teológia után Nagyvátyon kezdte a szolgálatot. A szomszédos, filiaként hozzá tartozó Szentlőrincen látta meg a közösségszervezés misszióját, ahol akkor havonta egyszer tartottak istentiszteletet. A lendületes munka során nem csak gyülekezet, hanem ifjúsági csoport is szerveződött. A közösségépítésnek köszönhetően az addigi harminc egyházfenntartói létszám kétszáz főre emelkedett, és a templomba járók száma is egyre erősödött. Ez az intenzitás mintegy két évtizedig tartott. A pandémia előtt már érezhető volt a lélekszám csökkenése elköltözések és elhalálozások miatt. A koronavírus járványt követően látványosan apadt a templomlátogatók száma.
A csendesnap során megtartották az internátus rendes évi záró értekezletét. Az alkalmon Sümegi Péterné, az Internátus vezetője kiemelte: nehéz év áll az intézmény mögött. A tagintézmény-vezető hangsúlyozta a dolgozók elhívott és szakszerű helytállását, amely lehetővé tette, hogy az összehangolt munka nyomán az elvetett magból élet sarjadjon, a legnehezebb helyzetekben is. Az alkalom hivatalos részét ebéd zárta, majd családias hangulatban, sportjátékokkal búcsúztak az idei tanévtől.
