A Pécsi Református Kollégium Gimnáziumának harmincéves jubileuma alkalmából tartottak ünnepi istentiszteletet és öregdiák találkozót az intézményben október 26-án. Az eseményen megalakult a Refi alumni köre is.
Csillogó szemek, mosolyok, rég nem látott barátok ölelései: szeretetteljes légkör lengte körül a Pécsi Református Kollégium udvarát, ahogyan jelenlegi és egykori diákok, tanárok és vezetők gyülekeztek a gimnázium harminc éves jubileumának ünneplésére.
Közvetítő szerep
Az ünnepi alkalmon Bereczki Ildikó lelkipásztor Sámuel első könyve alapján hirdetett igét. „Hogyan lehet a meddő termővé?” - tette fel a kérdést a lelkipásztor a bibliai történet kapcsán. Bereczki Ildikó, egykori baranyai lelkipásztor aktív szerepet vállalt a gimnázium megszervezésében. „Végiggondolva az elmúlt harminc évet az egyházmegye és az intézmény életében, az Úr szavára figyelve lehet válaszokat találni. Egy nagy történet részesei lehettünk, amelyben minden Istenről szól, és arról, amit Ő értünk tett” – emelte ki a lelkipásztor, aki az igére utalva elmondta: a könnyes évek hozták közelebb Annát Istenhez. „Harminc évvel ezelőtt egy hosszú ideje terméketlenségre ítélt vidék méhében született gyermek” – fogalmazott Bereczki Ildikó. Anna hitt abban, hogy amit Isten bezárt, azt ki is tudja nyitni. Baranyában is voltak, akik hittek abban, hogy itt megszülethet egy református intézmény. „Harminc év után is csak azt mondhatjuk, hogy nem nekünk szereztél dicsőséget, hanem csakis a Te nevednek. Mert az Istennek terve van velünk. Ehhez tudnunk kell, hogy Jézus Krisztus tulajdonai vagyunk. Isten hívásának gyümölcseiként kell gyümölcsöt teremjünk” – mondta a lelkipásztor, aki kiemelte: nem mi választottuk Őt, hanem Ő választott minket. Csoda volt az intézmény születése és csoda a megmaradása is. „Sokféleképpen vétkeztünk, Ő mégis megtartotta iskolánkat. Minden értünk van, de minden az Övé.” Az iskolai közösség csak akkor maradhat meg, ha az egyház, a gyülekezet, az istentisztelet ölelésébe kerül, és ott is marad, az Isten dicsőségére. Az intézmény olyan, mint egy jel, amely az Úrra mutat. A Pécsi Református Kollégium Isten és a világ küszöbén állva közvetíti Isten hívását az emberek felé.
Mélységek és magasságok
A gimnázium megszervezésében nagy szerepet vállalt Peterdi Dániel, a Baranyai Református Egyházmegye akkori esperese. „Nem gondoltam harminc évvel ezelőtt, hogy egy ilyen hatalmassá terebélyesedett fa árnyékában pihenhetek meg. Biztosan én voltam kishitű” – fogalmazott a nyugalmazott esperes az ünnepi alkalmon, aki az alapítás nehézségeiről és küzdelmeiről is beszélt. Egy dán teológust idézve írta le, mit érzett az intézmény szervezésének éveiben: félelmet és reszketést élt át. A nyugalmazott esperes kiemelte Nagy Péter, akkori komlói lelkipásztor szerepét: „Az intézmény motorja volt, szíve, lelke.” Egy évfolyammal indult el az iskola, református tagozatként, a Kodály Gimnáziumban. „Ahogy évről évre alakult az intézmény, kezdtem megnyugodni, hogy az Úristen betartja az ígéretét.” Amikor 1996-ban elindult az általános iskola, a fiatalabb korosztály is bekapcsolódott a református képzésbe. „Csibéim. Így hívta Nagy Péter abban az időben a legkisebbeket. Ez a szeretet szava. A kifejezés és a szellemiség ma is megmaradt az iskolában.”
Ahol a Szentlélek munkál
„Nem vész el a jó földbe hullott mag.” Kezdte ünnepi köszöntőjét Hoppál Péter, az igazgatótanács elnöke, egykori karvezető, a Kollégium volt főigazgatója, aki az Úr gondviselő szeretete megnyilvánulásának tekinti, hogy az egy évfolyamnyi diákból odáig fejlődött a Kollégium, hogy mára tizenhárom tagintézménye van. „Mindenképp köszönet illeti Baka Sárát, aki elindította az első osztályt, és fellelkesített nagyon sok embert ehhez az ügyhöz” – emelte ki Hoppál Péter, aki hétköznapi csodaként említett meg minden egyes tagintézményt, melyek élén sok esetben a gimnáziumban végzett egykori diákok állnak. Kiemelte a pedagógusok elhívott és szolgálatkész munkáját, akiknek nagy szerepe van abban, hogy a gyermekeket megszólíthassa Jézus Krisztus. „Történetekből, személyiségekből áll össze a nagy egész. Vannak sajnos veszteségeink is, akik ma már nem lehetnek közöttünk, de akik szintén a történet részei. „Mindez késszé tesz bennünket arra, hogy közösen köszönetet mondjunk az Úristennek.” Az ünnepi alkalmon közreműködött a gimnázium dicsőítő zenekara, verssel, énekkel és hangszerrel szolgáltak az intézmény diákjai. A Lélektől átitatott szolgálatokra mutatva Hoppál Péter kiemelte: „Amit itt most hallottunk, az azt mutatja, hogy itt továbbra is a Szentlélek munkálkodik.”
„Refis Brand”
Molnár Péter, a gimnázium igazgatója maga is a Refiben végzett. Még a Kodály Gimnázium református tagozatán kezdte meg középiskolai tanulmányait. Személyes hangvételű köszöntője megindította a megjelenteket, de mosolyt is csalt az arcokra. „Óriási kalandként éltük meg a hőskort. A holland kamionok adományainak kipakolását, az építkezésekkel járó folyamatos tereprendezéseket, és erdélyi utakat. Különös bája van annak, hogy öregdiákként kormányozhatom a gimnázium hajóját” – fogalmazott az igazgató. Kiemelte: a diákként itt tapasztalt szellemiség, a tanárok, lelkipásztorok által közvetített étékek határozták meg lelki alapjait. „Szinte a semmiből lett valami csodálatos, ami mára branddé vált. Egyedi színt képvisel a baranyai iskolák palettáján.” Molnár Péter ’93-ban, az osztálya által választott igét helyezte az ünneplők szívére: „teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel.” (Ef 4,2)
„Mindennek középpontja a köszönet kell legyen” – fogalmazott Ötvös Sándor, aki 1999-től 2003-ig tanult a gimnáziumban. Kárpátaljáról érkezett Pécsre tanulni. Őszintén beszélt a kezdeti nehézségekről, és arról, hogyan vált az intézmény mégis második otthonává. „Én egyáltalán nem akartam itt lenni. De valami történt. A közösség nem hagyta, hogy ne váljak a tagjává. Egy szelíd befogadást érzetem, amit azóta sem tapasztaltam máshol. Akkor egy olyan értékálló közösség részei voltunk, ahol a diák és a tanár is csillogó szemmel indult a hétnek.” Az akkori diákok alapították azt a közösséget, ami a Pécsi Refi nívóját jelentette: a vegyes kar és kamarakórus. „Játéknak tűnt. Zuhany alatti éneklésből indult, majd külföldi turnékban teljesedett ki” – mondta Ötvös Sándor, aki kiemelte: meghatározó volt életében a kollégium. Az ottani istentiszteleteknek köszönheti, hogy élete részévé vált az imádság. Az egykori diák a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumának jelmondatával zárta köszöntőjét, amely mint mondta: a 21. századi magyar nemzet jelmondata is lehetne: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!” (Mt 10, 16)
Az ünnepi alkalom különleges pillanata volt, amikor a helyükön kezdtek el énekelni a gimnázium vegyes karának egykori és jelenlegi tagjai, majd onnan felállva egy különleges, ünnepi kórussá álltak össze.
A gimnáziumban rendhagyó kiállítás várta az öregdiákokat: fotók és videók segítségével elevenítették fel az elmúlt harminc év legemlékezetesebb pillanatait. Különleges hangulatot teremtett a pihenő sarok, ahol babzsák fotelek tették otthonossá a „haza érkező” volt diákok beszélgetéseit. A „Refi Shop”-ban pedig különböző Refis használati tárgyakat vásárolhattak.
A szeretetvendégség után megalakult a Refi alumni köre, melynek elsődleges célja a kapcsolaterősítés a volt és jelenlegi diákok, valamint az alma mater között. Emellett fontos pillére a refis identitás erősítése.
Az ünnepi alkalom közös énekléssel zárult.