Nemzetünk történelmének vannak olyan jeles napjai, melyekre minden magyar méltán lehet büszke, melyek egyűvé tartozásunkat erősítik. A letűnt századokban számos elődünk hullatta vérét, s adta életét egy eszméért, melyet úgy hívunk: szabadság. Közös múltunk tán leggyászosabb, legfeketébb napja október 6., 176 évvel ezelőtt ezen a napon az elnyomó hatalom megtorlása csúcsaként kivégeztette, a halálba küldte
Gróf Battyányi Lajost, Kiss Ernőt, Lázár Vilmost, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisztidet, Damjanich Jánost, Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Lahner Györgyöt, Knézich Károlyt, Nagysándor Józsefet, Leiningen Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, gróf Vécsey Károlyt.
Ez a nap a hősöké, emlékezzünk rájuk!
Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.
(Ady: Október 6.)
Felkészítő pedagógus: Surján Paula


