Idén újból megrendezésre került a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom tavaszi konferenciája április 17-19. között Balatonszárszón, melyre az ország minden részéről érkeztek fiatalok. A találkozó a „Mentés Másként” címet kapta. Az áhítatok alkalmával Saul megtéréséről és a későbbi Pál apostol életútjáról hallhattunk. Így már talán érthetőbb a „Mentés Másként” alapgondolat.
Mesélhetnék arról, hogy milyen finom kajákat kaptunk, hogy mennyire jó fejek voltak a szervezők és, hogy milyen jó kis csapat jött össze a kevesebb, mint 3 nap alatt – amik persze valós dolgok -, de inkább arról írnék, hogy én mit kaptam ott.
Újjászületett, megtért emberként kerestem, hogy vajon mi a módja annak, hogy még közelebb kerüljek Istenhez. Azt hiszem, választ kaptam a kérdésemre. Egyrészt hihetetlenül nagy feltöltődést jelentett számomra, hogy az Urat szívből imádó emberekkel ismerkedhettem meg. Rengeteg színes egyéniség egy helyen, egy cél érdekében… Fel akartunk töltődni.
Egyik este választhattunk áhítatok közül. Volt, aki a hagyományos alkalmat választotta, voltak, akik ifjúsági énekekkel dicsérték az Urat, de én valami számomra újat akartam kipróbálni. Bementem egy szobába, ahol csak néma csendben kellett lenni. Sötét volt, az asztalon gyertyák égtek. Alkalmam volt csak az Úrra figyelni. Fél órát ültem bent, majd halkan kimentem. Ez az áhítat rádöbbentett, hogy mire képes a csend. A külső- és belső csend, mely alkalmával a Szentlélek képes igazán munkálkodni bennünk. Képes megmutatni, hogy kihez is tartozunk.
Utolsó nap, az Úrvacsorás istentiszteleten az énekmondással történő dicsőítés erejét is megtapasztaltam. A közös énekléshez egy rendkívül jó zenekar társult, ami előidézte a sok fiatal ki nem múló lelkesedését és segített átszellemülni.
Összességében egy hihetetlenül nagy lelki feltöltődést jelentett számomra ez a pár nap és úgy vettem észre, hogy ezzel nem voltam egyedül. A szemináriumok, a kiscsoportos beszélgetések mind segítséget nyújtottak ahhoz, hogy többet tudjunk meg Istenről, a Bibliáról és, hogy soha ne felejtsük el: van, akire mindig számíthatunk.
Tok Bence
