„A NÉGY ÉGTÁJ FELŐL JŐJJ ELŐ, LÉLEK!”

„…van egy láthatatlan küzdőtér is, a csatát ott vívják meg végső soron. Szakértők mondják, hogy aki megadja magát, és feladja a reményt, az szinte magára húzza az összeomlást. Ezért sorsdöntő a lélek erőnléte. A léleké, amely csak a Lélek végtelen erejéből meríthet.”

Rosszkedvünk tele

„Elég az a belső bizalom, amit hitnek is mondhatunk, hogy nem véletlenül történnek meg velünk a dolgok. Valaki fogja a kezünket akkor is, amikor ezt nem érzékeljük.”

Szeretet? Ünnep?

A karácsonyt egy jó ideje már sokan „a szeretet ünnepének” nevezik. A szóhasználat terjedésével egyidejűleg nyomul előre a fogalmak kiüresedése is. Szeretet? Ünnep?

Azért jó őszintén szembenézni elkoptatott szavainkkal, hogy megőrizzük az életünk maradék valódiságát. Ki nyúlna a szintetikus anyagból összegyúrt húskészítményhez, ha ott illatozik az asztalon a mosolygós kacsasült? Ki választaná a tablettás lőrét, ha tölthet a vacsoránál jóféle villányit is? Az életből is a valódi, megélt minőség ér valamit.