Lefutotta a klasszikus maratoni távot Märcz Péter, a Pécsi Refi testnevelés-földrajz szakos tanára. A 42,195 km-es távot Budapesten, a Spar Budapest Maratonon teljesítette, október 11-én. Villáminterjúnkat olvashatják.

Mi volt az első gondolatod, érzésed, amikor célba értél?

Egyszerre éreztem egy hatalmas örömet- hogy életemben először teljesítettem a 42.2 kilométert-, de ugyanakkor nagyon nagy fáradtság is volt bennem. Sok versenyen indultam már korábban, de ennyire kimerültnek még soha nem éreztem magam.

Volt-e holtpontod a verseny alatt?

Igen több alkalommal is, de a legnagyobb talán a 38-39. kilométernél volt. Ekkor tényleg megfordult a fejemben egy pillanatra, hogy esetleg nem fog sikerülni szintidőn belül teljesíteni a távot.

Mi segített át ezeken a perceken?

Egyrészt egy nagy belső motiváció, hogy nagyon szerettem volna teljesíteni a távot, másrészt az akkor velem együtt haladó futók, akik felváltva bíztattak, harmadrészt a rengeteg néző, akik az út mentén álltak és szintén szurkoltak bárkinek, aki elfutott mellettük.

Hogyan készültél testben és lélekben a versenyre?

Egy ilyen verseny több hónapos felkészülést igényel. Testben a sok futóedzés, és a négy felkészülési verseny segített, de nagyon kellett figyelni a táplálkozásra és az edzés közbeni frissítésekre is. Lélekben pedig a monotonitás elviselésére, a folyamatos motivációra figyeltem.

Mi motivált?

A legfőbb motiváció az volt, hogy bár sok félmaratoni versenyt teljesítettem már, de az egész maratont még nem futottam le egyben, és át szerettem volna élni azt a pillanatot, amikor több mint 42 kilométer után beérek a célba.

A kollégákkal teljesített áprilisi Ultrabalaton hogyan befolyásolta ezt a versenyt?

Igazából az adott egy hatalmas lökést. Az ott átélt közel egy napos közös élmény és a rengeteg futót látva gondoltam, hogy ezt folytatni kell, és néha kell az embernek nagyot álmodni.

Fontos, hogy a sporttal mintát mutass a diákoknak?

Úgy gondolom, hogy igen.  Mint testnevelő tanár szerintem fontos az aktív sportolás fontosságát hangsúlyozni, és hogy az élethosszig tartó mozgásra felhívjam a figyelmet.

Mennyire segített a hited a felkészülésben és a versenyen?

Úgy érzem, hogy sokat, hiszen már a felkészülés során voltak nehezebb pillanatok. Aztán a maratoni táv teljesítése során is érződött, hogy nem vagyok egyedül a futópályán, hogy valaki folyamatosan tol előre a célvonal irányába.