Hagyományainkhoz híven a tanévet egy ráhangolódó Csendesnappal indítottuk.

Vidám hangulatban egy áhítattal kezdtünk, melyet spontán összeállt zenészek és énekesek gazdagítottak. Majd egy komoly bibliai történet (Lk 7,36-50) szerepjátékos feldolgozását hallhatták a diákok prédikáció formájában. Megszólalt a farizeus Simon, a bűnös nő és maga Jézus is. A történet szép példázat arra, hogy milyen nehezen felejtenek az emberek és bocsátanak meg. Jézus azonban mindenkit befogad. Aki Jézushoz megy, azt ő semmiképpen nem veti el.

Ezt követően megnéztük Deák Kristóf Oscar-díjas rövidfilmjét, a Mindenki-t, majd az osztályok megbeszélték a filmmel kapcsolatos érzéseiket, benyomásaikat, milyen üzenete volt számukra. Ezek közül a legtöbben három dolgot emeltek ki: a közösségnek, az összefogásnak hatalmas ereje van; nemcsak a tehetségeket kell reflektorfénybe állítani, hanem a kevésbé tehetségeseknek is biztosítani kell a fejlődés lehetőségét; a csalás, igazságtalanság árán elért siker nem lehet igazi boldogság forrása.

Ezután minden osztálynak alkalma nyílt kipróbálni, hogyan is tudnak összefogni. Az első játék során az volt a feladat, hogy a spárgákkal körbehálózott “szabadulószobából” valalmennyi osztálytárs kijusson, anélkül, hogy bárki a madzagokhoz érne. Nem volt könnyű, de nagyon jó stratégiákkal, ügyesen megoldottuk.

A második feladat tojásreptetés volt, a 2. emeltről le az aulába. Természetesen a tojásnak épségben kellett megúsznia a zuhanást, ezért előtte a csapatoknak a rendelkezésükre álló anyagokból mindenféle védő-, és repülőszerkezetet kellett fabrikálniuk. Nagyon mókás, de általában hatékony, jól funkcionáló alkotások születtek, csak nagyon kevés tojás repedt el a végén.

A közös élmények, az együtt gondolkodás és alkotás az egymással most ismerkedő 9. évfolyamnak és a felsőbb éveseknek is sokat segített abban, hogy felfedezzék egymás képességeit, megtapasztalják, hogy egyedül nem mindig megy, de együtt szinte bármire képesek vagyunk.