A tanév kezdetével megérkeztek az idegesen zoknit kereső reggelek, a Krétában felvillanó üzenetek: felszereléshiány matematikából, a délutáni szakkörfuvar és az esti rohanás: a „pakold be, edd meg, fürödj meg, feküdj le” örök körforgása. Hol marad ebből az a szeretetteljes, biztonságot adó nevelés, amellyel gyermekeinkből egészséges, döntésképes felnőttek válhatnak? Többek között erre a kérdésre adott válaszokat Uzsalyné Pécsi Rita a Pécsi Református Kollégium Általános Iskolájában október 5-én tartott előadásában.

 Mi a legfontosabb dolgunk szülőként, pedagógusként a gyerekekkel? „Belső szabadságra nevelni, hogy gyermekeink ne sodródjanak mindennel, ami szembejön rájuk a képernyőn a tömegtársadalomban” – fogalmazott Uzsalyné Pécsi Rita. A cél, hogy belső értékeik szerint szabadon döntsenek a jó mellett. Ehhez pedig meg kell tanulniuk saját énjük korlátait. Ma a mértéktelenség kultúráját éljük. „Határok és korlátok nélkül azonban a gyerekek neurotikussá és végtelenül szorongóvá válnak” – magyarázta a szakember, aki rámutatott, hogy a mai terápiákon pontosan ezekkel szembesülnek: frusztrált és agresszív felnőttekké válnak az így felnövekvő fiatalok. Uzsalyné Pécsi Rita egy riasztó statisztikát is bemutatott a gyermekkori mentális betegségekről: ötből egy gyermeknek mentális egészségügyi problémái vannak, az ADHD negyvenhárom százalékos, a tinédzserkori depresszió harminchét százalékos növekedést mutat. A tíz és tizennégy év közöttiek körében az öngyilkossági ráta kétszáz százalékkal emelkedett.

Vissza az alapokhoz
Mit csinálunk rosszul? – adja magát a kérdés. „A gyerekeket túlstimuláljuk és túlajándékozzuk anyagi dolgokkal, miközben megfosztjuk őket az egészséges gyermekkor alapjaitól” – figyelmeztetett Uzsalyné Pécsi Rita, hangsúlyozva az érzelmileg elérhető szülők és a világosan meghúzott határok fontosságát. Ide sorolta a megfelelő alvást, a mozgást és a kreatív játékot is.

„Mit tegyünk, ha azt akarjuk, hogy boldog, egészséges egyéniségek legyenek gyermekeink? Ébredjünk fel és térjünk vissza az alapokhoz! Állíts fel határokat és ne feledd, hogy te vagy a hajó kapitánya!” – emlékeztetett a szakember, aki először az önfegyelem, az érzelmi intelligencia fontosságára mutatott rá. Kiemelte, hogy az EQ jól alakítható, nevelhető, de nem magyarázattal, hanem tapasztalattal és mintakövetéssel. Az érzelmi intelligencia formálható a mesékkel, a tánccal, a körjátékokkal vagy akár a bújócskával. „Ezekben a tevékenységekben érzi meg a gyermek: jó magamat kézben tartani” – mondta, majd rámutatott: mindehhez elengedhetetlen a közösség, amelyben megélhetők ezek a tapasztalatok.

A teljes cikk ide kattintva, a Parókia Portál oldalán olvashtó.