"prudentes et simplices"

Pécsi Református Kollégium Intézményi Információk

Pécsi Református Kollégium Intézményi Információk

 

Az élet olyan, mint a böjti időt megelőző farsang. Mindannyian különböző álarcokat viselünk, álruhákat hordunk, szerepeket játszunk. Ezeket arra használjuk, hogy elhitessük a körülöttünk levőkkel azt, amit akarunk, hogy higyjenek rólunk.  

Azért hordunk álarcot, azért játszunk szerepeket, mert

  • okosabbnak akarunk látszani, mint amilyenek vagyunk, azt akarjuk, hogy a másik elismerjen, felnézzen ránk;
  • el akarunk valamit érni a másiknál, ezért olyan szerepet játszunk el, amivel rá tudjuk bírni, hogy megtegye, amit szeretnénk;
  • meg akarjuk mutatni, hogy felette állunk a másiknak, így uralkodhatunk felette;
  • el akarunk takarni valami, amit nem szeretnénk, ha a másik észrevenne, mert szégyelljük, mert magánügy vagy baj lenne belőle, ha kiderülne.

Van akinek jól sikerül a szerepjátszás, tökéletes az álarc és elhisszük neki, amit el akar velünk hitetni. Másnál észrevehető, hogy csak szerepet játszik, álarcot hord, más a valóság, mint, amit el akar velünk hitetni.

Jézus óv minket azoktól, akik azért öltenek álruhát, azért takarják el magukat valamilyen álarccal, mert álcázni akarják magukat. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Mt 7,15) Rossz szándékkal közelednek, rá akarnak venni valamire, és ezt igyekeznek palástolni. A báránybörbe bújt farkas képéről eszünkbe jut a farkas és a három kismalac meséje, amelyben a farkas különböző trükkökkel próbál bejutni a malacok házába, hogy megegye őket.

A hamis próféták jellemzője, hogy azt mondják, amit hallani akarunk. Az Ószövetségben a királynak harci sikereket, vagyonuk gyarapodását, hatalmuk növekedését ígérték. Szépítettek, hazudtak annak érdekében, hogy a királyi udvarban ott maradhassanak. Ha tudták is az igazságot nem mondták el, ha az nem volt kedvező az uralkodó számára. Ráadásul, amikor hazudtak vagy csak féligazságot mondtak, akkor Istenre hivatkoztak, mintha valóban az ő szavát, üzenetét adták volna tovább.

Ma is sokan vannak, akik azt mondják nekünk, amit hallani akarunk. Jóváhagynak mindent, amit teszünk. Soha nem fogalmaznak meg semmilyen kritikát velünk szemben. Nem mondanak nekünk ellent semmiben sem. Látszólag ezek az emberek szeretnek minket. Jó velük együtt lenni. Előbb-utóbb elhisszük, hogy igazuk van és velünk minden rendben van, jó emberek vagyunk.

Amikor valakitől csak dícséretet, elismerést hallunk magunkkal kapcsolatban, akkor érdemes egy kicsit utána nézni, hogy nem fűződik-e vajon valamilyen érdeke a másiknak ahhoz, hogy így viselkedjen velünk szemben. Könnyen kiderülhet, hogy nem gondolja komolyan azt, amit mond, csak szeretne valamit elérni, szeretne rávenni valamire, ami neki hasznos, ami csak az ő érdekeit szolgálja. 

„Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” (Jn 10,1-5)

 Jézus világosan beszél arról, hogy mennyire fontos a pásztor hangjának felismerése a bárányok számára. Mert nemcsak a jó pásztor hívja őket, hanem a tolvaj és a rabló is. A pásztor célja a védelem, a gondoskodás. A pásztor azért jön reggel, hogy az akolból a jó legelőre, a hűs forrásvízhez vezesse a bárányokat. A tolvaj és a rabló szándéka az, hogy a maga számára megszerezze őket és azt csináljon velük, amit ő akar. Ahhoz, hogy a bárányok megmeneküljenek, életben maradjanak, meg kell tudniuk különböztetni a pásztor, a gazda  és az ellenség, a tolvaj, a rabló hangját. Ehhez éles hallásra van szükség, mert ahogyan farsangkor a külsőnket meg tudjuk változtatni, álarcot tudunk ölteni, az ellenség a hangját is meg tudja változtatni. Aki nem ismeri teljes bizonyossággal a pásztor hangját, azt meg tudja téveszteni. Ugyanúgy, mint ahogyan a hamis próféta szava is megtévesztő volt sok esetben a király számára.

Számunkra, akik Jézus nyájához tartozunk, nagyon fontos, hogy az ő hangját megismerjük, jól ismerjük. Hogy ne lehessen minket becsapni, átvágni, elvinni, elrabolni a Jézus közeléből.

Ahhoz, hogy a hangját biztonsággal felismerjük, minél többet, minél többször hallgatnunk, hallanunk kell őt. Ezért nagyon fontos, hogy legyen egy minél alaposabb bibliaismeretünk. Mert a Szentírásból ismerjük meg őt. A tárgyi tudás mellett, ugyanilyen fontos a személyes kapcsolat. Hiába tudok valakiről nagyon sok mindent, akár szóról-szóra tudom idézni pontosan a szavait, ez mégsem jelenti azt, hogy igazán ismerem őt. Ahhoz beszélgetni kell vele, személyes kapcsolatban kell a másikkal lenni.

Az imádság mindannyiunk számára adott lehetőség. Isten, bármikor, bárhol kész meghallgatni minket. Bármikor csendben lehetünk néhány perce vagy hosszabb ideig úgy, hogy elvonulunk a többiektől és egyedül vagyunk. De úgyis, hogy csak néhány rövid mondatban kérjük az ő vezetését, erejét, gyógyítását, vígasztalását. Tulajdonképpen egy állandó párbeszédben lehetünk vele. Ne csak mi beszéljünk, hanem próbáljunk meg csendben lenni és figyelni arra, hogy ebben a csendben mi az, ami az eszünkbe jut, merre tereli a gondolatainkat. Előbb-utóbb meg fogjuk ismerni a hangját. Azt, amikor ő szól, szólít meg minket. Eljuthatunk abba az állapotba, amiről Jézus beszél: „Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” (Jn 10,4-5)

 Hamvazószerdával megkezdődött a húsvét előtt negyven napos nagyböjti időszak. Ez az idő a belső önvizsgálat, a a bűnbánat, az Istennel való kapcsolat megújításának, megerősítésének az ideje.

Vessük le az álarcainkat, amikkel el akarjuk magunkat takarni! Vessük le azokat az álarcainkat, amikkel mást akarunk elhitetni magunkról, mint ami a valóság! Merjünk megállni Isten előtt őszintén, úgy, ahogyan vagyunk, nem takargatva semmit sem! Szabaduljunk meg a szerepeinktől és merjünk vele őszinték lenni! Akkor tud segíteni nekünk, akkor tud meggyógyítani bennünket, ha felismerjek és elismerjük, hogy nincs minden rendben velünk.

Óvakodjunk azoktól, akik hízelgéssel vagy valamilyen más módszerrel el akarják velünk hitetni, hogy velünk minden rendben van és ezzel megakadályozzák, hogy a valóságnak megfelelően lássátok magatokat. Óvakodjatok a mai hamis prófétáktól. Ugyanakkor azt se higgyük el, ha valaki azt akarja bebizonyítani, hogy velünk semmi sincs rendben, hogy minden rossz, amit teszünk vagy mondunk.

Ismerjük meg, ismerjük fel Jézus hangját úgy, hogy minél többet beszélünk vele, figyelünk rá. Legyünk minél többet csöndben őelőtte, hogy meghalljuk, mint mond nekünk.

A böjti idő legyen számunkra az önismeretben megerősítő és Isten ismeretében elmélyítő idő!

Kovách Péter
intézményi lelkipásztor

(A 2019. március 6-án, hamvazószerdán elhangzott középiskolai áhítat szerkesztett változata.)

Pécsi Református Kollégium Intézményi Információk

Lábléc Logo

Elérhetőségek

Cím: 7630 Pécs Engel János utca 15.

Email: titkarsag@refipecs.hu

Tel.: +36-72-210-800

Oktatási azonosító

Az intézmény OM azonosítója:

027413

Pécsi Református Kollégium

"prudentes et simplices"

 

Az élet olyan, mint a böjti időt megelőző farsang. Mindannyian különböző álarcokat viselünk, álruhákat hordunk, szerepeket játszunk. Ezeket arra használjuk, hogy elhitessük a körülöttünk levőkkel azt, amit akarunk, hogy higyjenek rólunk.  

Azért hordunk álarcot, azért játszunk szerepeket, mert

  • okosabbnak akarunk látszani, mint amilyenek vagyunk, azt akarjuk, hogy a másik elismerjen, felnézzen ránk;
  • el akarunk valamit érni a másiknál, ezért olyan szerepet játszunk el, amivel rá tudjuk bírni, hogy megtegye, amit szeretnénk;
  • meg akarjuk mutatni, hogy felette állunk a másiknak, így uralkodhatunk felette;
  • el akarunk takarni valami, amit nem szeretnénk, ha a másik észrevenne, mert szégyelljük, mert magánügy vagy baj lenne belőle, ha kiderülne.

Van akinek jól sikerül a szerepjátszás, tökéletes az álarc és elhisszük neki, amit el akar velünk hitetni. Másnál észrevehető, hogy csak szerepet játszik, álarcot hord, más a valóság, mint, amit el akar velünk hitetni.

Jézus óv minket azoktól, akik azért öltenek álruhát, azért takarják el magukat valamilyen álarccal, mert álcázni akarják magukat. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Mt 7,15) Rossz szándékkal közelednek, rá akarnak venni valamire, és ezt igyekeznek palástolni. A báránybörbe bújt farkas képéről eszünkbe jut a farkas és a három kismalac meséje, amelyben a farkas különböző trükkökkel próbál bejutni a malacok házába, hogy megegye őket.

A hamis próféták jellemzője, hogy azt mondják, amit hallani akarunk. Az Ószövetségben a királynak harci sikereket, vagyonuk gyarapodását, hatalmuk növekedését ígérték. Szépítettek, hazudtak annak érdekében, hogy a királyi udvarban ott maradhassanak. Ha tudták is az igazságot nem mondták el, ha az nem volt kedvező az uralkodó számára. Ráadásul, amikor hazudtak vagy csak féligazságot mondtak, akkor Istenre hivatkoztak, mintha valóban az ő szavát, üzenetét adták volna tovább.

Ma is sokan vannak, akik azt mondják nekünk, amit hallani akarunk. Jóváhagynak mindent, amit teszünk. Soha nem fogalmaznak meg semmilyen kritikát velünk szemben. Nem mondanak nekünk ellent semmiben sem. Látszólag ezek az emberek szeretnek minket. Jó velük együtt lenni. Előbb-utóbb elhisszük, hogy igazuk van és velünk minden rendben van, jó emberek vagyunk.

Amikor valakitől csak dícséretet, elismerést hallunk magunkkal kapcsolatban, akkor érdemes egy kicsit utána nézni, hogy nem fűződik-e vajon valamilyen érdeke a másiknak ahhoz, hogy így viselkedjen velünk szemben. Könnyen kiderülhet, hogy nem gondolja komolyan azt, amit mond, csak szeretne valamit elérni, szeretne rávenni valamire, ami neki hasznos, ami csak az ő érdekeit szolgálja. 

„Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” (Jn 10,1-5)

 Jézus világosan beszél arról, hogy mennyire fontos a pásztor hangjának felismerése a bárányok számára. Mert nemcsak a jó pásztor hívja őket, hanem a tolvaj és a rabló is. A pásztor célja a védelem, a gondoskodás. A pásztor azért jön reggel, hogy az akolból a jó legelőre, a hűs forrásvízhez vezesse a bárányokat. A tolvaj és a rabló szándéka az, hogy a maga számára megszerezze őket és azt csináljon velük, amit ő akar. Ahhoz, hogy a bárányok megmeneküljenek, életben maradjanak, meg kell tudniuk különböztetni a pásztor, a gazda  és az ellenség, a tolvaj, a rabló hangját. Ehhez éles hallásra van szükség, mert ahogyan farsangkor a külsőnket meg tudjuk változtatni, álarcot tudunk ölteni, az ellenség a hangját is meg tudja változtatni. Aki nem ismeri teljes bizonyossággal a pásztor hangját, azt meg tudja téveszteni. Ugyanúgy, mint ahogyan a hamis próféta szava is megtévesztő volt sok esetben a király számára.

Számunkra, akik Jézus nyájához tartozunk, nagyon fontos, hogy az ő hangját megismerjük, jól ismerjük. Hogy ne lehessen minket becsapni, átvágni, elvinni, elrabolni a Jézus közeléből.

Ahhoz, hogy a hangját biztonsággal felismerjük, minél többet, minél többször hallgatnunk, hallanunk kell őt. Ezért nagyon fontos, hogy legyen egy minél alaposabb bibliaismeretünk. Mert a Szentírásból ismerjük meg őt. A tárgyi tudás mellett, ugyanilyen fontos a személyes kapcsolat. Hiába tudok valakiről nagyon sok mindent, akár szóról-szóra tudom idézni pontosan a szavait, ez mégsem jelenti azt, hogy igazán ismerem őt. Ahhoz beszélgetni kell vele, személyes kapcsolatban kell a másikkal lenni.

Az imádság mindannyiunk számára adott lehetőség. Isten, bármikor, bárhol kész meghallgatni minket. Bármikor csendben lehetünk néhány perce vagy hosszabb ideig úgy, hogy elvonulunk a többiektől és egyedül vagyunk. De úgyis, hogy csak néhány rövid mondatban kérjük az ő vezetését, erejét, gyógyítását, vígasztalását. Tulajdonképpen egy állandó párbeszédben lehetünk vele. Ne csak mi beszéljünk, hanem próbáljunk meg csendben lenni és figyelni arra, hogy ebben a csendben mi az, ami az eszünkbe jut, merre tereli a gondolatainkat. Előbb-utóbb meg fogjuk ismerni a hangját. Azt, amikor ő szól, szólít meg minket. Eljuthatunk abba az állapotba, amiről Jézus beszél: „Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” (Jn 10,4-5)

 Hamvazószerdával megkezdődött a húsvét előtt negyven napos nagyböjti időszak. Ez az idő a belső önvizsgálat, a a bűnbánat, az Istennel való kapcsolat megújításának, megerősítésének az ideje.

Vessük le az álarcainkat, amikkel el akarjuk magunkat takarni! Vessük le azokat az álarcainkat, amikkel mást akarunk elhitetni magunkról, mint ami a valóság! Merjünk megállni Isten előtt őszintén, úgy, ahogyan vagyunk, nem takargatva semmit sem! Szabaduljunk meg a szerepeinktől és merjünk vele őszinték lenni! Akkor tud segíteni nekünk, akkor tud meggyógyítani bennünket, ha felismerjek és elismerjük, hogy nincs minden rendben velünk.

Óvakodjunk azoktól, akik hízelgéssel vagy valamilyen más módszerrel el akarják velünk hitetni, hogy velünk minden rendben van és ezzel megakadályozzák, hogy a valóságnak megfelelően lássátok magatokat. Óvakodjatok a mai hamis prófétáktól. Ugyanakkor azt se higgyük el, ha valaki azt akarja bebizonyítani, hogy velünk semmi sincs rendben, hogy minden rossz, amit teszünk vagy mondunk.

Ismerjük meg, ismerjük fel Jézus hangját úgy, hogy minél többet beszélünk vele, figyelünk rá. Legyünk minél többet csöndben őelőtte, hogy meghalljuk, mint mond nekünk.

A böjti idő legyen számunkra az önismeretben megerősítő és Isten ismeretében elmélyítő idő!

Kovách Péter
intézményi lelkipásztor

(A 2019. március 6-án, hamvazószerdán elhangzott középiskolai áhítat szerkesztett változata.)

Elérhetőségek

Cím: 7630 Pécs Engel János utca 15.

Email: titkarsag@refipecs.hu

Tel.: +36-72-210-800