Az emlékezés az ember különös ajándéka az Idő és az Emlékezet Urától. Nem szabad felednünk, sem feladnunk ezt az ősi szokást!
A mai világ a percnek él, és közben arra nevel, hogy csak önmagunkra gondoljunk: most élsz, csak te vagy a fontos. Ne törődj senki mással, se múlttal, se jövővel. Isten azonban ennél sokkal méltóbb életet szánt nekünk. Ezért teremtette meg úgy a tudatunkat, hogy abban jelentős rész jut a memóriának, a rövid, közép- és hosszú távú emlékezés képességének. Ő maga is emlékező, ránk gondoló Isten. A rá hasonlító ember is emlékező, gondolkodó ember – és tovább tekint a gondolata, mint az aranyhalé, vagy mint a tökéletes fogyasztóé, aki csak a mára képes figyelni. Maga a tudás is az emlékezetre épül.
Ezért íratta meg az ÚR embereivel a Bibliát, a Bibliában a történeti könyveket, például, a „Napok történetét”, vagyis a Krónikákat, vagy az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet
Mennyi hálaadásra való okunk van elásva a múlt földjében! Gondoljunk csak a születésünkre, a kisgyermekkorunkra. Azokról a korszakokról, amelyekről még nincsenek világos emlékképeink, kérdezzük meg a szüleinket, nagyszüleinket! Beszéltessük őket a családunk múltjáról! Milyen volt az élet előttünk, amikor még nem voltunk? És milyen volt akkor, amikor épp, hogy csak belecsöppentünk?
És mennyi élmény is rejtőzik a múlt kincsesládáiban! A sajátunk és másoké, ami a sajátunkká válik. Az által, hogy magyarok vagyunk, egy egész nagymúltú nemzet története a saját történetünk is! Mennyi áldozat, hősiesség, mennyi vereség és győzelem, mennyi emberség és embertelenség, mennyi hűség és árulás, mennyi öröm és keserűség rejlik ebben a közös történetben! Istennek kedves az emlékező ember! Sokszor szólítja meg így népét: Emlékezzetek! Gondoljatok a régi időkre!
Sütő András írta valahol: „Amelyik népnek nincs múltja, annak jövője sincs.”
A múlt akkor lesz a mienk, ha emlékezünk. Emlékezni annyit tesz, mint gondolni másra, a szüleinkre, a barátainkra, az elődeinkre, a hitünk és a népünk nagyjaira.
Ne legyünk négy másodperces memóriájú aranyhalacskák, hanem legyünk gondolkodó fiatalok és felnőttek! Legyünk olyanok, akik figyelmesen érdeklődnek a múlt dolgai iránt, és ezek alapján kutatják a jövőt.
Emlékezzünk, s emlékezésünket fordítsuk arra, hogy általa bölcsebbek, jobbak, megértőbbek és igazságosabbak leszünk! Végülis, ezért íródtak meg Isten tetteinek és az ember történetének a lapjai előttünk a Bibliában.
Vedd és olvasd! – a nagy nyugati egyházatya, a reformáció korai előhírnöke, Ágoston kapta ezt a látomást megtérésekor, maga előtt látva a nyitott könyvet, a Szentírást.
Fogd kézbe és olvasd Isten igéjét, vedd és lapozd fel a múlt krónikáit! Ez legyen ma a vége felé haladó év üzenete: emlékezz! Tekints vissza az időben, hogy tudd és értsd a valóságot, és bátrabban alakíthasd a jövőt.
Dr. Kádár Péter
