Gulyásleves, magányos bozótharcos, állatgondozó – többek között ezek is szóba kerültek a Konfesszió, misszió, generációk című ifjúságmissziói csendesnapon, augusztus 27-én, a Pécsi Református Kollégium Általános Iskolájában. Az alkalmata Pécsi Református Kollégium és a Baranyai Református Egyházmegye közösen szervezte pedagógusoknak és lelkipásztoroknak.

„Tegyetek tanítvánnyá minden népet.” Máté evangéliuma 28. fejezetének 19. versét választották az ifjúságmissziói csendesnap vezérigéjéül. „Egyszerre hajt s nyomaszt ez az Ige” – mondta Kádár Péter, a Kollégium főigazgatója köszöntőjében, utalva a felelősségre és motivációra, amelyet ez az igeszakasz hordoz.

„De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Anér testvérének a tölgyesében lakott. Ők Abrám szövetségesei voltak. Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. Éjszaka azután csapatokra oszlottak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is. Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe.” Mózes első könyvének 14. fejezete alapján hirdetett igét Wébel Zsolt, a Baranyai Református Egyházmegye esperese, aki rámutatott: olyan korban élünk, amikor különösen is megmérettetnek a keresztyének. Kiemelten igaz ez az elmúlt évekre, a lelkipásztorok és hitoktatók tekintetében. „Ma sokszor elhangzik, hogy az egyház, a hívő ember ne szóljon bele a világ dolgaiba. De a hívő ember élete nem szorulhat be a parókia, vagy saját otthona falai közé. Fel kell készülni a világ dolgaira, és az abban található feladatokat meg kell oldani: hit által” – hangsúlyozta az esperes, majd rámutatott: a hit nem mérlegel, hanem amikor szükség van rá, azonnal segít. Csak a szeretet által munkálkodó hit működik így.

Lélegeztető vagy kondigép

Gulyásleveshez hasonlította az ifjúsági missziót Komor Csaba, a Pécsi Refi iskolalelkésze, az egyházmegye ifjúsági előadója. „Minél többet beszélünk róla, annál jobban kívánjuk” – fogalmazott a nap koordinátora, aki rámutatott: fontos, hogy a sokszor hallott receptek cselekedetekké váljanak. A két legfontosabb alap nélkül sosem lesz leves: tűz és víz. „Az élővíz Isten igéje, amely elengedhetetlen, hogy ott legyen az életünkben. A tűz a Szentlélek, aki kellő hőfokot ad ahhoz, hogy összeérjenek az ízek” – mondta a Pécs-Kelet-Mecseki Református Missziói Egyházközség lelkipásztora.

„Amikor hitvallásról és misszióról beszélünk, a legfontosabb, hogy gyakorlatiasak legyünk” – kezdte előadását Hajdú Zoltán Levente, a Zsinati Missziói Szolgálat főigazgatója, aki a Bibliát és protestáns hitvallásainkat olyan sarokpontokként határozta meg, amelyektől nem szabad eltérni. „Hitelesen és megragadóan, életszerű frissességgel és dinamikával kell közvetítsük az evangéliumot” – mutatott rá a lelkipásztor, aki egy mondatot idézett fel saját gyülekezetének első presbiteri üléséről: „reméljük tiszteletes úr lelkesedése bennünket is magával ragad” – mondta akkor egy idős egyháztag. „Meggyőződésed, hogy Isten valódi, határozott, személyes célt és küldetést ad az életednek? Istennek célja van rajtad keresztül. Ezt úgy képviseled az emberek között, hogy az másokat is magával ragadjon? Leegyszerűsítve ma ez a hitvallás és a misszió” – jelentette ki a Szolgálat főigazgatója, aki rámutatott: keresztyén emberként nem szabad túlértékeljük magunkat, de ne legyünk magányos bozótharcosok sem. „Egymásra bíz bennünket az Isten” – mondta a lelkipásztor. Amikor a teológia elvégzése után Szóládra került, az ötszáz fős falu gyülekezetét életképtelennek tartották. „A bruttó létszám azóta sem változott sokat, de a gyülekezet mára egy élő, lélegző, hitvalló közösség, amely sikeresen integrálja azokat az embereket, akiknek amúgy semmi köze sem lenne egymáshoz” –számolt be Hajdú Zoltán Levente, aki rámutatott: az emberek abban a gyülekezetben találnak otthonra, ahová jó menni, ahol lehetőség van a lelki táplálkozásra és növekedésre. A reformátusság jövőjével kapcsolatban arról beszélt, hogy pár éven belül átalakul egyházunk: úgynevezett gyűjtő gyülekezetek jönnek létre. Ami az egyház alapstruktúrájában nem a gyülekezeteket támogatja és segíti, az káros. „Amikor gyülekezetekről beszélünk, nem lélegeztetőgépet, hanem kondigépet szeretnénk gyártani” – emelte ki, rámutatva, hogy Isten élő egyháza csak dinamikus és kapcsolatteremtő lehet. „Isten arra hívott el, hogy kelj fel, és tündökölj! A világ éhezik és szomjazik erre a tiszta ragyogásra” – zárta a lelkipásztor előadását.

Konfirmáció, mint krízispont

Czikó Györgyi, a Dunamelléki Református Egyházkerület ifjúsági előadója, az SDG Református Diákmozgalom alelnöke az idei év célkitűzéséről beszélt: középpontba helyezni az ifjúsági missziót, és bevonni minden résztvevőt – a szülőket, nagyszülőket, a gyülekezetek idősebb rétegeit. „Az ifjúsági misszió miden rétegét meg kell mozgatni, hogy a befogadó funkció működhessen” – fogalmazott Czikó Györgyi, aki rámutatott: a fiatalok három dologra vágynak: közösséget, békességet, tisztaságot keresnek. „Mondhatnánk, hogy ezt a gyülekezeteinkben megtalálhatják, de nem mindig sikerül ezeket jól eljuttatni hozzájuk” – magyarázta a nehézségeket, három krízispontra tagolva egy fiatal életében: az első a konfirmációkor következik be, a második általában az egyetem miatti költözéskor, a harmadik pedig fiatal felnőttként, amikor a munka világába lépés sokszor szintén költözéssel jár. Az előadó a kerületi ifjúsági misszió felépítését egy háromsávos úthoz hasonlította: középen van a gyülekezet, mellette két szélen az intézmények és az egyéb szervezetek, mint például az SDG vagy a REFISZ. „A végén csak a középső sáv marad meg, de jó látni, hogy ehhez több irányból vezet az út” – mutatott rá Czikó Györgyi, aki fontos elemként említette meg az egyházmegyei ifjúsági missziókat, kiemelve a helyi BaRIK-ot (Baranyai Református Ifjúsági Közösség), amely lassanegy éve működik. „Szívesen látjuk-e a fiatalokat a gyülekezetben?” – tette fel a kérdést az előadó, aki arról számolt be, hogy fiatalként sokat jelentett neki, amikor a lelkipásztora nem zárkózott el a vadabbnál vadabb ötleteitől. „Hívjuk-e a fiatalokat a gyülekezeteinkbe? Imádkozunk-e azért, hogy megtalálhassák a közösségeinket? Ők nem a jövő egyháza, nekik ma vannak kérdéseik, ma keresnek békességet és igazságot”–helyezte a jelenlévők szívére.

Krisztus jó illata

„Amikor egy beteg bemegy egy egészségügyi intézménybe, diagnózist állítanak fel róla. Ez fontos a terápiához, és az utókezeléshez is. Így tekintek a hittanoktatásra is” – kezdte előadását Lenkeyné Teleki Mária, a Dunamelléki Református Egyházkerület Katechetikai Támogató Szolgálatának vezetője, aki rámutatott: nincs még egy olyan közösség a földön, mint az egyház, aki a bölcsőtől a koporsóig kapott elhívást, hogy elkísérje az embereket. Elengedhetetlen a rendszerszintű, közös gondolkozás, ha hittanoktatásról beszélünk. Regionális és helyi szinten is fontos a tervezés és a változtatások elindítása. A hitoktatás a gyülekezetből indul ki, és oda érkezik. „Megtettél-e mindent itt és most a hittanoktatásban?” – ez az egyik legfontosabb kérdés, amit gyakran feltesz a munkatársainak a lelkipásztor. „A hittanoktatás találkozás. Találkozás történetekkel, emberekkel, a Szentírással. Ezek vezetnek el bennünket az Istennel való kapcsolódáshoz, és ebben rejlik a hittanoktatás lényege” - fogalmazott. A gyerekek mellett a szülők, a családok, a hittanoktató, a lelkész és a gyülekezet is főszerepet játszik a hittanoktatásban. „A tartalmat nem, de a módszertant hozzájuk kell igazítani. Ehhez fontos a diagnózis, hogy jól ismerjük őket. Jézus mindig az egyénre figyel, az ő korlátaira, elakadásaira. Minderről tudni kell, hogy megszólítható legyen” – magyarázta a lelkipásztor, aki rámutatott: hosszú távon nem a gyerek hozza a szülőt, hanem a szülő a gyermeket. Ezért is fontos, hogy meg tudjuk szólítani őket. A kritika helyett elfogadásra van szükség. A gyülekezeteknek Krisztus jó illatát kell árasztaniuk.

A szeretet, mint kulcs

Családpasztoráció intézményi keretek között címmel tartott előadást Fodorné Dr. Ablonczy Margit, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának egyetemi adjunktusa. A lelkipásztor a kecskeméti gimnáziumban szolgált, ahol sok diák megtérésének örülhetett, mégis azt tapasztalta, ez hosszú távon nem látszott az életükben. „A család nélküli megszólítás kudarcra van ítélve” – mondta a lelkipásztor, aki rámutatott: szülő és gyerek szoros összefüggésben áll egymással. „Ha huszonhat gyermek jár egy osztályba, az huszonhat teljesen különböző családot jelent. A mi felelősségünk az, hogy mi történik az órán, de az, hogy mit visz el ebből hosszú távon a gyermek, azt nagyban befolyásolja a család” – magyarázta. Fontos a tanítás és a nevelés összhangja: a pedagógus ne csak tudást adjon át, hanem szíveket, lelkeket neveljen. „Mi hat a diákokra, akik körülöttünk vannak? Óriási negatív áradatban élnek a családok. A mai szülők nagyrészt y generáció, a gyerekek tizennégy éves korig alfa. Ennek a két generációnak semmi köze nincs a hagyományokhoz és a tradíciókhoz” – fogalmazott a lelkipásztor. Mit tehetünk mi? Ismerjük meg a diákok családjait, fontos az önismeret, hiteles életet élve, reménységet adni.„Ahány gyerek, annyiféleképpen kell szeretni – ez a legfontosabb kulcs a neveléshez. Akkor tudunk átadni bármit, ha szeretjük a fiatalt, és ő is szeret minket” – fogalmazott.

A zombi pedagógus és a békés állatgondozó

Missziói felelősségünk iskoláinkért címmel tartott előadást Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese és felesége Hajdúné Tóth Lívia lelkipásztor, vallástanár. A Lovasberényben szolgáló lelkészházaspár gyülekezete két iskolát és két óvodát működtet. „Elmegyünk állatgondozónak a veszprémi állatkertbe” – szállóige az intézményükben ez a mondat, amióta egy tantestületi kiránduláson az elgyötört pedagóguskar megdöbbenve szembesült a yeszprémi állatkert egyik állatgondozójának kiegyensúlyozottságával és békességével. „Hogyan lehet eljutni abból a lelki zombiságból, ami rajta ül a 21. század emberén, az állatgondozó állapotába, aki önmagával és a világgal kibékülve él ésteszi a dolgát? Elhatároztam, hogy minden erőmmel azon dolgozok, hogy ez egy reális létforma legyen. Mit tehetünk mi ezért? Milyen missziói felelősségünk van?” – tette fel a kérdést Hajdú Szabolcs Koppány, aki rámutatott: akkor lehetünk a legnagyobb hatással az emberekre, amikor a legkevésbé akarjuk őket manipulálni. Erély és gyengédség – ezek kellenek ahhoz, hogy a krisztusi misszió hatásos legyen.

„Az iskola egy olyan missziós terep, ahol a kőkemény valósággal találkozik az ember, legyen szó diákról vagy pedagógusról” – fogalmazott Hajdúné Tóth Lívia. A lelkésznő elmondta: egyházi intézményként az a cél, hogy Jézus Krisztus szeretete eljusson a pedagógusokhoz, technikai dolgozókhoz, családokhoz. A misszió nem térítést jelent a huszonegyedik században, hanem bizonyságtételt. Oda kell élni Jézus Krisztust az emberek elé. „Az iskola, az óvoda, nem gyülekezet. A cél az, hogy a dolgozók, a diákok és családjaik gyülekezeti tagokká váljanak” – szögezte le a lelkésznő, aki rámutatott: nem mindegy, ki képviseli az Isten ügyét, milyen hozzáállással, milyen megjelenéssel. „Nagyon fontosak a pedagógusok az intézményekben. Veszélyeztetett, a kihalás szélére sodródott állatfaj” – derültek a résztvevők a lelkésznő szavain, aki komolyabbra fordította mondandóját: muszáj támogatni a pedagógusokat. Fontos, hogy a lelkész megszólítható legyen, Krisztust képviselje. A vasárnapi ebédtől a legmélyebb családi problémákig, minden felszínre jön egy lelkigondozói beszélgetésen, ahol bármilyen terhet le lehet tenni. „Kedves pedagógusok! Nagyon fontos a munkátok, éppen ezért gondoljatok magatokra is. Kapaszkodjatok jó szorosan Krisztusba!” – zárta az előadást a lelkésznő.

Az egyház ellenzéke

„Szeretjük a fiatal felnőtteket? Ők szeretnek bennünket? Miért hiányzik gyülekezeteinkből ez a korosztály? Én úgy látom, kineveltük az egyházi intézményeinkben a saját ellenzékünket” – fogalmazott Nemes Vitold József, a Károli Gáspár Református Egyetem lelkésze. Rámutatott: a fiatal felnőttek keresik az identitást, szakmai jövőt, kapcsolatokat építenek. De mi a helyzet a lelkükkel, a hitükkel? „Mi azért dolgozunk, hogy az egyház, Krisztus jó illatát bevigyük az egyetemisták életébe” - mondta. Ezek a fiatalok nyitottak a hitre, és a közösségeknek óriási szerepe van ebben. Az egyetemi misszió nem önmagában áll, Istentől ered, Ő hívja össze a fiatalokat. „Az viszont a mi válaszunk, hogyan szeretjük őket. A megszólított fiatalokból mi nem új gyülekezetet hozunk létre, hanem a meglévőket támogatjuk” – szögezte le az egyetemi misszió lényegét a lelkipásztor.

Megszólíthatóság az online térben

Délután szekcióüléseken nyílt lehetőség az előadókkal elmélyülni az adott témákban. Friderikusz Márton, a Komlói Református Egyházközség lelkipásztora az evangelizáció és pasztoráció online lehetőségeivel kapcsolatban tartott műhelymunkát, ahol a résztvevők különböző tartalmakat is készíthettek közösségimédia-felületekre. „Nem egyszerű azonosulni ezzel a missziós területtel, pedig sok lehetőséget rejt magában. Az online tér nem egy különálló világ, része a mai ember életének - ezért is fontos online misszióról beszélni. Az ügyintézéstől a szórakozásig mindenre használják, éppen ezért fontos, hogy mi is tudjuk jól használni, és így is megszólítsuk az embereket” – emelte ki a lelkipásztor, aki rámutatott: Isten oda küld minket misszióra, ahol emberek vannak – itt rengeteg ember van. Pál olyan eszközöket, szavakat használt a missziója során, amivel alkalmazkodott azokhoz az emberekhez, akiket meg akart szólítani. „Fontos, hogy az online misszióban megtaláljuk a középutat: nem szabad csak erre koncentrálni, de a teljes elzárkózás sem jó irány” – fogalmazott a lelkipásztor, aki az online pasztorációval kapcsolatban hangsúlyozta: nem tudja helyettesíteni a személyes találkozást, beszélgetést, viszont jó lehetőség az azonnali elérhetőségre. „Nagy lehetőség elindulni az online térben. Ezen az úton is meg kell találni Isten vezetését” – mondta.

„A misszió nem hobbi”

„Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor elmentek a sírbolthoz, és így beszélgettek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt.” Márk evangéliumának 16. fejezetéből olvasta az igét az alkalom záró áhítatán Rácz-Vekerdi János, egyházmegyei főjegyző, aki kiemelte: jól megvilágítja a szolgálat útját ez az ige: elindulni, beszélgetni, felnézni. Fontos, hogy az asszonyok együtt mentek, nem egyedül. Egymás mellett erőt kaptak. Így van ez a mi életünkben is. A hit útját nem egyedül járjuk. Lelkipásztor, pedagógus, hittanoktató, fiatal és idős – együtt indulunk. „Az egyház nem magányos hősök gyülekezete, hanem közösség, ahol egymást támogatva haladunk” – mutatott rá a lelkipásztor, aki az ige fényében rávilágított: nem kell úgy tennünk, mintha mindig mindenre tudnánk a választ, mert Isten munkálkodik. A szolgálat nem a mi ügyünk, hanem az Övé. Nem mi oldjuk meg, hanem Ő cselekszik. Mi csak eszközök vagyunk: életünk üzenet. A fiatalok nemcsak szavainkra figyelnek, hanem arra, ahogyan ott voltunk velük. „A misszió nem hobbi, hanem Jézus tanítványainak az életcélja!” – emelte ki a lelkipásztor.

Az alkalom végén a konferencia résztvevői közös nyilatkozatot tettek, amely itt olvasható,