"prudentes et simplices"

Pécsi Református Kollégium Intézményi Információk

Pécsi Református Kollégium Intézményi Információk

logo

A PRK 7. osztályosai, 59 diákkal, utaztak a Partiumon át Tusnádfürdőre. A kirándulás során felkeresték a helyi iskolát és útközben édességadományt vittek a helyi gyermek otthonnak.A programot 2.533.000 Ft-tal támogatta az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Támogatáskezelő.

Már a tavalyi évben eldöntöttük, hogy az idei osztálykirándulásunk különleges lesz: Erdélybe utazunk. A Határtalanul program keretében pályáztunk, és nyertünk. A februári és márciusi hónap az előkészületekkel telt. Az előre eltervezett útvonal szerint osztályfőnöki órákon beszámolók hangzottak el, amelyre nekünk kellett felkészülni. Amikor eldőlt, hogy meglátogatjuk a Szent Ferenc alapítvány tusnádfürdői gyerekotthonát, akkor kezdtük el az iskolai gyűjtést. Köszönjük, hogy mindnyájan a szíveteken viseltétek ezt az ügyet, ezért sok adományt gyűlt össze, amit becsomagoltunk így majd 20 doboz ajándékkal indultunk el.

A kezdeti nehézségek után – és ezúton még egyszer köszönjük az iskolavezetés gyors intézkedését, hogy az utunk kényelmes és biztonságos lehetett – április 19‑én csütörtökön hajnali 5 órakor útnak indultunk. Azt nem is sejtettük, hogy az egy napra tervezett 300 – 500 km távolság milyen sok utazással jár, mert csak ülsz a buszon és mész, és mész és mész…

A határátkelés után az első állomás Arad volt. Az aradi 13–ra emlékezve megkoszorúztuk a belvárosban álló Zala György által készített Szabadságszobrot, majd egy rövid sétát tettünk a belvárosban.

Következő állomás TEMESVÁR volt. Az ottani katolikus iskolának egyik történelem tanára vezetett végig bennünket a városon: láttuk azt a helyet, ahol Dózsa Györgyöt kivégezték, voltunk abban a református templomban, ahol Tőkés László volt a lelkész. Innen indult 1989 decemberében a rendszerváltó forradalom. A gyönyörű belvárosban sétálva láttuk a Bolyai emlékházat és sok egyéb látnivalót is. A kimerítő nap után finom vacsorával vártak bennünket a szálláson.

A második napon még hosszabb út várt ránk. A táj egyre változatosabbá vált, egyre magasabb hegyeken keltünk át a Temes, a Maros és az Olt folyók vízgyűjtő területeit hagytuk magunk mögött. Ezen a napon látogattuk meg a Hunyadiak ősi fészkét, Vajdahunyad várát, amely az egyik legépebben fennmaradt vár, hiszen a történelem viharai elkerülték. Hunyadi János építtette és itt nevelkedett Hunyadi Mátyás. A várat magunk fedezhettük fel, sokáig tartott a kínzókamra megtalálása – de sikerült!

Délutánra értünk Gyulafehérvárra, a magyar uralkodók ősi lakhelyére, hiszen a török hódoltság idején az Erdélyi Fejedelemség fővárosa volt. Időnk csak arra futotta, hogy a Gyulafehérvári érseki székesegyházban megkoszorúztuk Hunyadi János sírhelyét. A templomban helyezték örök nyugalomra Hunyadi Lászlót és János Zsigmond királyunkat is édesanyjával, Izabella királynéval együtt. Megérintett bennünket, hogy történelmi nagyjainkkal nemcsak a történelemkönyvekben, hanem ily módon is találkozhattunk.

A nap már lemenőben volt, amikor Segesvárra érkeztünk. Segesvár történelmi központja 1999 óta a kulturális Világörökség része; úgy éreztük magunkat az óvárosban sétálva, mintha egy mesekönyv lapjaiba léptük volna be. A diákok lépcsőjén - 172 fokot megmászva jutottunk fel az evangélikus vártemplomba, majd végigsétáltunk a középkori szűk utcácskákon, és felfedeztük az egyes céhek által épített bástyákat.

Későn este érünk Tusnádfürdőre a szállásra.

Míg az első két nap épített örökségünkkel ismerkedtünk, a következő két napban Erdély természeti szépségeit csodálhattuk meg. Igazi látványosság a magashegyi táj: haragoszöld legelők, rohanó patakok, óriási fenyvesek, kanyargó szerpentinek – ahol buszunk alig tud felkapaszkodni, lélegzetelállító kilátással. Legszívesebben 100 méterenként megálltunk volna nézelődni, fotózni. Az 1257 m magas Pongrácz-tetőn végre is megálltunk.

Leereszkedtünk a Békás-szoroshoz, és végigsétáltunk a Békás-patak mentén. A mészkőbe vájt hasadékvölgy felejthetetlen látványt nyújtott: a szinte függőleges sziklaszirtek, zúgó hegyi patak, kisebb-nagyobb vízesések, barlangok.

Innét nem messze található a Gyilkos tó. 1837 egyik viharos éjszakáján a semmiből keletkezett. A hegyoldal megázott talaja lecsúszott a völgybe, és elzárta az ott folyó Hagymás, Cohárd, Vereskő és Likas patakok medrét. Az így létrejött torlasz hatására tóvá duzzadva alakult ki ez a természeti ritkaság. A tó körül sétálva helyi kürtős kalácsot ettünk.

Délután Csíksomlyóra látogattunk, itt kóstolhattunk először borvizet, a merészebbek a lábukat is belelógatták a gyógyvizes medencébe, némelyek a meredek hegyoldalon versenyeztek – ki ér le hamarabb – Baj nélkül megúsztuk!!! A híres csíksomlyói Mária búcsújáró hely templomában is jártunk.

A napunkat egy gyönyörű történelmi emlékhelyen, Nyergestetőn zártuk. Kopjafák százait állították fel arra emlékezve, hogy 1849-ben hónapokon át 200 székely védte Székelyföldet, de önfeláldozó küzdelmük ellenére mégis vereséget szenvedtek, mert egy román áruló segítségével az ellenség hátba támadta őket. Megható volt látni, hogy Magyarország szinte minden városa állított egy kopjafát a hazájukat védő hősök emlékére.

Vasárnap a Gyimesekben jártunk, eljutottunk egészen az 1000 éves határig. A Magyar királyság határa itt húzódott már 1001-től egészen Trianonig. Felmásztunk az ősi Rákóczi-vár romjaihoz és a Tatros folyó kanyarulatából áttekinthettünk Moldvába. Ibolya néni az utazásunk során végig sok helyi mondát mesélt. Voltak számunkra ismertek is. A gyimesi hegyek oldalán láthattuk Szent László lova patkójának nyomait is.

Délután a Csomád hegység két vulkáni kúpján kialakult két természeti csodát láttunk: Az egyik kúp helyén kialakult Szent Anna-tavat, a másik kúp helyén 1050 m magasságban a Mohos-tőzeglápot. Fantasztikus élmény volt érezni, ahogy a lábunk alatt inog a talaj és még meglepőbb tudni azt, hogy alatta legalább 30 m mély vízréteg van. Megismerkedtünk a láp különleges növényvilágával: fekete és tőzegáfonyával, mámorkával és a kisnövésű fenyőkkel és nyírekkel.

Útban a Tusnádfürdői szállás felé megkoszorúztuk a Madéfalvi veszedelem hőseinek emléktábláját.

Vacsora előtt meglátogattuk a gyermekotthon lakóit és átadtuk a közösen gyűjtött adományokat. A gyerekek velünk együtt énekeltek és örültek az ajándékoknak. Este az otthon lakói kihívtak minket egy focimeccsre.

A következő nap elbúcsúztunk Tusnádfürdőtől. Székelyud-varhelyen rövid sétát tettünk, találkoztunk a református kollégium diákjaival, akik éppen a reggeli áhítatról jöttek ki a templomból. Néhányan a református kollégium patinás épületét is megnéztük.

Máréfalva arról nevezetes, hogy itt található a Székelyföld legtöbb székelykapuja. Sok még az 1800-as évekből maradt meg, mi a falu főterén álltunk meg fényképezkedni.

Farkaslakán Tamási Áronra emlékeztünk, annál az emlékműnél, amelyet Szervátiusz Tibor szobrászművész készített. Ha emlékeztek, tavaly májusban az aulában volt kiállítása.

Korondon Józsa János műhelyében vásároltunk fazekastermékeket.

A Parajdi sóbányát a legtöbbünk nagyon várta. Pár perces buszozással jutottunk le a föld mélyében lévő hatalmas terembe, amelyet a látogatók számára alakítottak ki. A sóvidék sóbányái hatalmas kincset jelentettek a középkorban Magyarország számára.

Innen Szovátára utaztunk a Medve tóhoz, melynek sótartalma hasonló a Holt tengeréhez. Itt a felszínen is megfigyelhettünk a sziklákon sókiválásokat. Személyesen is meggyőződhetett az, aki akart, hogy valóban sós-e a só.

Ezen a napon az utolsó állomásunk a Tordai hasadék volt. A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke: egy hegylánc repedt ketté a tetejétől a talapjáig. A monda szerint a hegy akkor nyílt ketté, mikor Szent László király a kunok elől menekülve az Úrtól kért segítséget.

Székelyföld legszebb falujában aludtunk ezen az éjszakán, a festői szépségű Torockón. A falu fölé magasodik a Székelykő, amely olyan mintha egy alvó óriás őrizné a települést. A szállásunk olyan volt, mintha visszaléptünk volna az időben: festett faragott bútorok fogadtak bennünket. És székely töltött káposztát vacsoráztunk.

És a 6. nap, amit ajándékba kaptunk:

Torockóról indulva első állomásunk Kolozsvár volt. A bő órás városnézésbe csak a legfontosabb látnivalók fértek bele: a Szent Mihály templom, mellette Mátyás lovas szobra, Mátyás szülőháza. Elsétáltunk a Farkas utcai református templom, a Sárkányölő Szent György szobor, a Babes-Bólyai egyetem épületegyüttese mellett.

Utolsó állomásunk: Nagyszalonta, Arany János szülővárosa volt. A Csonka toronyban nagyon élvezetes és szemléletes előadásban volt részünk: mi személyesítettük meg Aranyt, Petőfit és családjukat… Interaktív módon ismételtük át Arany János életrajzát. Az Arany János-szobornál elszavaltuk közösen a Toldi előhangját és a költőre emlékezve koszorút helyeztünk el.

A kirándulás 6 napja tömören így foglalható össze: 2200 km – 1200 m szintkülönbség – 35 helyszín – 0 medve (pedig nagyon vártuk) és ÉLETRE SZÓLÓ ÉLMÉNYEK!

 gyilkostó

Pécsi Református Kollégium Intézményi Információk

Lábléc Logo

Elérhetőségek

Cím: 7630 Pécs Engel János utca 15.

Email: titkarsag@refipecs.hu

Tel.: +36-72-210-800

Oktatási azonosító

Az intézmény OM azonosítója:

027413

ogym logo kicsi

Pécsi Református Kollégium

"prudentes et simplices"

logo

A PRK 7. osztályosai, 59 diákkal, utaztak a Partiumon át Tusnádfürdőre. A kirándulás során felkeresték a helyi iskolát és útközben édességadományt vittek a helyi gyermek otthonnak.A programot 2.533.000 Ft-tal támogatta az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Támogatáskezelő.

Már a tavalyi évben eldöntöttük, hogy az idei osztálykirándulásunk különleges lesz: Erdélybe utazunk. A Határtalanul program keretében pályáztunk, és nyertünk. A februári és márciusi hónap az előkészületekkel telt. Az előre eltervezett útvonal szerint osztályfőnöki órákon beszámolók hangzottak el, amelyre nekünk kellett felkészülni. Amikor eldőlt, hogy meglátogatjuk a Szent Ferenc alapítvány tusnádfürdői gyerekotthonát, akkor kezdtük el az iskolai gyűjtést. Köszönjük, hogy mindnyájan a szíveteken viseltétek ezt az ügyet, ezért sok adományt gyűlt össze, amit becsomagoltunk így majd 20 doboz ajándékkal indultunk el.

A kezdeti nehézségek után – és ezúton még egyszer köszönjük az iskolavezetés gyors intézkedését, hogy az utunk kényelmes és biztonságos lehetett – április 19‑én csütörtökön hajnali 5 órakor útnak indultunk. Azt nem is sejtettük, hogy az egy napra tervezett 300 – 500 km távolság milyen sok utazással jár, mert csak ülsz a buszon és mész, és mész és mész…

A határátkelés után az első állomás Arad volt. Az aradi 13–ra emlékezve megkoszorúztuk a belvárosban álló Zala György által készített Szabadságszobrot, majd egy rövid sétát tettünk a belvárosban.

Következő állomás TEMESVÁR volt. Az ottani katolikus iskolának egyik történelem tanára vezetett végig bennünket a városon: láttuk azt a helyet, ahol Dózsa Györgyöt kivégezték, voltunk abban a református templomban, ahol Tőkés László volt a lelkész. Innen indult 1989 decemberében a rendszerváltó forradalom. A gyönyörű belvárosban sétálva láttuk a Bolyai emlékházat és sok egyéb látnivalót is. A kimerítő nap után finom vacsorával vártak bennünket a szálláson.

A második napon még hosszabb út várt ránk. A táj egyre változatosabbá vált, egyre magasabb hegyeken keltünk át a Temes, a Maros és az Olt folyók vízgyűjtő területeit hagytuk magunk mögött. Ezen a napon látogattuk meg a Hunyadiak ősi fészkét, Vajdahunyad várát, amely az egyik legépebben fennmaradt vár, hiszen a történelem viharai elkerülték. Hunyadi János építtette és itt nevelkedett Hunyadi Mátyás. A várat magunk fedezhettük fel, sokáig tartott a kínzókamra megtalálása – de sikerült!

Délutánra értünk Gyulafehérvárra, a magyar uralkodók ősi lakhelyére, hiszen a török hódoltság idején az Erdélyi Fejedelemség fővárosa volt. Időnk csak arra futotta, hogy a Gyulafehérvári érseki székesegyházban megkoszorúztuk Hunyadi János sírhelyét. A templomban helyezték örök nyugalomra Hunyadi Lászlót és János Zsigmond királyunkat is édesanyjával, Izabella királynéval együtt. Megérintett bennünket, hogy történelmi nagyjainkkal nemcsak a történelemkönyvekben, hanem ily módon is találkozhattunk.

A nap már lemenőben volt, amikor Segesvárra érkeztünk. Segesvár történelmi központja 1999 óta a kulturális Világörökség része; úgy éreztük magunkat az óvárosban sétálva, mintha egy mesekönyv lapjaiba léptük volna be. A diákok lépcsőjén - 172 fokot megmászva jutottunk fel az evangélikus vártemplomba, majd végigsétáltunk a középkori szűk utcácskákon, és felfedeztük az egyes céhek által épített bástyákat.

Későn este érünk Tusnádfürdőre a szállásra.

Míg az első két nap épített örökségünkkel ismerkedtünk, a következő két napban Erdély természeti szépségeit csodálhattuk meg. Igazi látványosság a magashegyi táj: haragoszöld legelők, rohanó patakok, óriási fenyvesek, kanyargó szerpentinek – ahol buszunk alig tud felkapaszkodni, lélegzetelállító kilátással. Legszívesebben 100 méterenként megálltunk volna nézelődni, fotózni. Az 1257 m magas Pongrácz-tetőn végre is megálltunk.

Leereszkedtünk a Békás-szoroshoz, és végigsétáltunk a Békás-patak mentén. A mészkőbe vájt hasadékvölgy felejthetetlen látványt nyújtott: a szinte függőleges sziklaszirtek, zúgó hegyi patak, kisebb-nagyobb vízesések, barlangok.

Innét nem messze található a Gyilkos tó. 1837 egyik viharos éjszakáján a semmiből keletkezett. A hegyoldal megázott talaja lecsúszott a völgybe, és elzárta az ott folyó Hagymás, Cohárd, Vereskő és Likas patakok medrét. Az így létrejött torlasz hatására tóvá duzzadva alakult ki ez a természeti ritkaság. A tó körül sétálva helyi kürtős kalácsot ettünk.

Délután Csíksomlyóra látogattunk, itt kóstolhattunk először borvizet, a merészebbek a lábukat is belelógatták a gyógyvizes medencébe, némelyek a meredek hegyoldalon versenyeztek – ki ér le hamarabb – Baj nélkül megúsztuk!!! A híres csíksomlyói Mária búcsújáró hely templomában is jártunk.

A napunkat egy gyönyörű történelmi emlékhelyen, Nyergestetőn zártuk. Kopjafák százait állították fel arra emlékezve, hogy 1849-ben hónapokon át 200 székely védte Székelyföldet, de önfeláldozó küzdelmük ellenére mégis vereséget szenvedtek, mert egy román áruló segítségével az ellenség hátba támadta őket. Megható volt látni, hogy Magyarország szinte minden városa állított egy kopjafát a hazájukat védő hősök emlékére.

Vasárnap a Gyimesekben jártunk, eljutottunk egészen az 1000 éves határig. A Magyar királyság határa itt húzódott már 1001-től egészen Trianonig. Felmásztunk az ősi Rákóczi-vár romjaihoz és a Tatros folyó kanyarulatából áttekinthettünk Moldvába. Ibolya néni az utazásunk során végig sok helyi mondát mesélt. Voltak számunkra ismertek is. A gyimesi hegyek oldalán láthattuk Szent László lova patkójának nyomait is.

Délután a Csomád hegység két vulkáni kúpján kialakult két természeti csodát láttunk: Az egyik kúp helyén kialakult Szent Anna-tavat, a másik kúp helyén 1050 m magasságban a Mohos-tőzeglápot. Fantasztikus élmény volt érezni, ahogy a lábunk alatt inog a talaj és még meglepőbb tudni azt, hogy alatta legalább 30 m mély vízréteg van. Megismerkedtünk a láp különleges növényvilágával: fekete és tőzegáfonyával, mámorkával és a kisnövésű fenyőkkel és nyírekkel.

Útban a Tusnádfürdői szállás felé megkoszorúztuk a Madéfalvi veszedelem hőseinek emléktábláját.

Vacsora előtt meglátogattuk a gyermekotthon lakóit és átadtuk a közösen gyűjtött adományokat. A gyerekek velünk együtt énekeltek és örültek az ajándékoknak. Este az otthon lakói kihívtak minket egy focimeccsre.

A következő nap elbúcsúztunk Tusnádfürdőtől. Székelyud-varhelyen rövid sétát tettünk, találkoztunk a református kollégium diákjaival, akik éppen a reggeli áhítatról jöttek ki a templomból. Néhányan a református kollégium patinás épületét is megnéztük.

Máréfalva arról nevezetes, hogy itt található a Székelyföld legtöbb székelykapuja. Sok még az 1800-as évekből maradt meg, mi a falu főterén álltunk meg fényképezkedni.

Farkaslakán Tamási Áronra emlékeztünk, annál az emlékműnél, amelyet Szervátiusz Tibor szobrászművész készített. Ha emlékeztek, tavaly májusban az aulában volt kiállítása.

Korondon Józsa János műhelyében vásároltunk fazekastermékeket.

A Parajdi sóbányát a legtöbbünk nagyon várta. Pár perces buszozással jutottunk le a föld mélyében lévő hatalmas terembe, amelyet a látogatók számára alakítottak ki. A sóvidék sóbányái hatalmas kincset jelentettek a középkorban Magyarország számára.

Innen Szovátára utaztunk a Medve tóhoz, melynek sótartalma hasonló a Holt tengeréhez. Itt a felszínen is megfigyelhettünk a sziklákon sókiválásokat. Személyesen is meggyőződhetett az, aki akart, hogy valóban sós-e a só.

Ezen a napon az utolsó állomásunk a Tordai hasadék volt. A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke: egy hegylánc repedt ketté a tetejétől a talapjáig. A monda szerint a hegy akkor nyílt ketté, mikor Szent László király a kunok elől menekülve az Úrtól kért segítséget.

Székelyföld legszebb falujában aludtunk ezen az éjszakán, a festői szépségű Torockón. A falu fölé magasodik a Székelykő, amely olyan mintha egy alvó óriás őrizné a települést. A szállásunk olyan volt, mintha visszaléptünk volna az időben: festett faragott bútorok fogadtak bennünket. És székely töltött káposztát vacsoráztunk.

És a 6. nap, amit ajándékba kaptunk:

Torockóról indulva első állomásunk Kolozsvár volt. A bő órás városnézésbe csak a legfontosabb látnivalók fértek bele: a Szent Mihály templom, mellette Mátyás lovas szobra, Mátyás szülőháza. Elsétáltunk a Farkas utcai református templom, a Sárkányölő Szent György szobor, a Babes-Bólyai egyetem épületegyüttese mellett.

Utolsó állomásunk: Nagyszalonta, Arany János szülővárosa volt. A Csonka toronyban nagyon élvezetes és szemléletes előadásban volt részünk: mi személyesítettük meg Aranyt, Petőfit és családjukat… Interaktív módon ismételtük át Arany János életrajzát. Az Arany János-szobornál elszavaltuk közösen a Toldi előhangját és a költőre emlékezve koszorút helyeztünk el.

A kirándulás 6 napja tömören így foglalható össze: 2200 km – 1200 m szintkülönbség – 35 helyszín – 0 medve (pedig nagyon vártuk) és ÉLETRE SZÓLÓ ÉLMÉNYEK!

 gyilkostó

Elérhetőségek

Cím: 7630 Pécs Engel János utca 15.

Email: titkarsag@refipecs.hu

Tel.: +36-72-210-800