Szakmai és lelki elvonulást szervezett a Pécsi Református Kollégium lelkipásztorainak és vezetőinek az intézmény, április 20-21-én, Balatonszárszón. A konferenciána közös gondolkodás, a lelki elmélyülés és a jövőre tekintő stratégiai tervezés egyaránt hangsúlyt kapott. Az alkalom egyik legfontosabb üzenete világosan kirajzolta: a küldetés megértése mindig az Istennel való találkozásból indul.

Az áhítat szolgálatát Wébel Zsolt, a Baranyai Református Egyházmegyeesperese – mint fenntartó – végezte, Ézsaiás elhívásának története alapján, amely a két napos alkalom vezérigéje is volt: „Itt vagyok, engem küldj!” Az igehirdetésben hangsúlyozta: Isten nem feladatlistát ad elsőként, hanem önmagát jelenti ki. A helyes önismeret az Isten-ismeretből fakad. Ebből születik meg az a készség, amellyel az ember válaszol az elhívásra. Az élő Isten szentsége, mindenek felett álló uralma és megtisztító kegyelme az, amely képessé teszi az embert a szolgálatra. „Isten azért szólít meg, hogy megmentsen” – mondta az esperes, rámutatva arra, hogy a küldetés mindig kegyelemből fakadó válasz.

Vezetők és vezetettek

A közös gondolkodás következő állomásaként Ritter Betty, az egyházmegye Iskolaügyi Bizottságának elnöke, az Oktatási Hivatal Pécsi Pedagógiai Oktatási Központjának főosztályvezetője, az egyházmegye és az intézmények kapcsolatáról szólt. Kiemelte: református intézménynek lenni nem pusztán címke, hanem küldetés. Az evangéliumi értékek mentén történő nevelés identitáskérdés, amelyben a fenntartó nem ellenőrző hatóságként, hanem támogató közegként kíván jelen lenni. A Hercegszöllősi Kánonok jubileumi évére utalva hangsúlyozta: a szabályok nem korlátozni, hanem megtartani hivatottak, és a hitelesség alapját képezik. Az egyházmegye új, többszintű szervezeti struktúrája és az oktatási szakmai státusz létrehozása is ezt a célt szolgálja. Mint fogalmazott: az együttműködés nem szervezeti ábrákból születik, hanem személyes találkozásokból és közös beszélgetésekből. „Nem csak vezetők vagyunk, hanem vezetettek is: rábízhatjuk magunkat Krisztusra, akihez alázattal fordulhatunk kérdéseinkkel. Éljük meg az egységes, közös küldetést! Sokszorozódjon meg a bátorítás – legyen nyitottság és készség egymás felé! Isten nem véletlenül helyezett minket ebbe a közösségbe, hívott el erre a feladatra” – fogalmazott az elnök.

Az ok helyett a célt látni

Komor Csaba lelkipásztor, hitéleti munkaközösség-vezető igei alapú előadásában a „mi okból?” helyett a „mi célból?” kérdésre irányította a figyelmet, Márk evangéliumából az ötezer ember megvendégelésének történetén keresztül. Rámutatott: Jézus nemcsak szavaival tanít, hanem cselekedeteivel is formálja tanítványait. A szolgálatból visszatérő, megfáradt tanítványok története ismerős lehet mindannyiunk számára, amikor a pihenés vágya és a feladatok sokasága egyszerre van jelen. Krisztus azonban a célt állítja a középpontba: „ti adjatok nekik enni”. Krisztus összekapcsolja az övéit. Az elhívás és a szolgálat megértése időt igényel – egyéni, közösségi vezetői szinten egyaránt.

Közös felelősség

Szücs-Rusznak Karolina, az egyházmegye köznevelési referense előadásában az „Itt vagyok - engem – küldj” hármas egységén keresztül beszélt a Pécsi Református Kollégium helyzetelemzéséről és a stratégiai tervekről. A munkatervek és a TÉR-célok elemzése rámutatott: az intézményi identitás tudatos építése, a koherencia és az adatalapú építkezés elengedhetetlen a fejlődéshez. A Pécsi Református Kollégiumot egy testként jellemezte, amely csak akkor halad előre, ha tagjai egy irányba mozdulnak. „A gimnázium és a szakiskola beiskolázási adatai mindannyiunk közös munkáját tükrözi – közös a felelősségünk” – utalt a szakember arra, hogy nem lehet különálló egységekként tekinteni a tagintézményekre, mert az egységekben végzett munka kölcsönhatásban van egymással. A Református Oktatási Stratégia mentén megfogalmazott célok – az intézményi karakter erősítése, a tudatosság növelése és a beiskolázás kérdése – közös felelősséget jelentenek. Az előadásban kitért a mai nevelési kihívásokra is: a generációk közötti különbségekre, a szülői bizonytalanságra és a hitelesség felértékelődésére. A mai fiatalok számára nem a pozíció, hanem a kiérdemelt tekintély a meghatározó – ez pedig a pedagógusok és intézmények számára is új irányt jelöl ki.

A nap zárásaként Golob András klinikai szakpszichológus tartott előadást a stresszhelyzetek kezeléséről, a rezilienciáról és az iskolai konfliktusok konstruktív megoldási lehetőségeiről. Szó esett az agresszió megelőzésének fontosságáról, valamint arról, hogy a változó világ kihívásai között hogyan lehet megőrizni a lelki egyensúlyt és a közösségek egészségét.

Ima az iskolában

Az ima helye az intézményekben – e gondolat köré épült a második nap. „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” – Pál kolosséiakhoz írt levele alapján hirdetett igét Komor Csaba lelkipásztor, aki kiemelte: a legfőbb tekintélynek a lelkiismeret és a hit alapján kell alárendelődni. Rámutatott: a hitelesség ma az egyik legfontosabb dolog. Isten, egy hiteles személy. „Ígéretei ma is érvényesek” – fogalmazott. Minden, ami Istentől való beteljesül, ami pedig nem, az minden emberi törekvés ellenére megsemmisül. „Fontos, hogy vezetőként és pedagógusként a ránk bízott szolgálatot jó lélekkel végezzük” – emelte ki Komor Csaba.    

„Itt vagyok”

Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának szakmai vezetője az Ige fényében beszélt az ima, és a lelkiség szerepéről az intézményekben. Az eligazító hit, az élő istenkapcsolat jelentőségét emelte ki előadásában, Sámuel elhívásának történetén keresztül. „Itt vagyok” – Sámuel mondata magában hordozza az isteni tüzet, amely bennünk is fel kell, hogy ébredjen, amikor felismerjük az Úr elhívását szolgálatunkban. „Életünk adott keretrendszerében – iskolában, egyházban – mi ugyanúgy álljunk készen a szolgálatra, ahogyan Sámuelnél is látjuk” – mutatott rá a lelkipásztor. „Nem hívtalak, feküdj vissza.” Amikor Isten megszólít bennünket két út áll előttünk. Felébred bennünk a vágy az elhívásra, és Istenre hagyatkozva, imádsággal állunk bele a szolgálatba, vagy hallgatva a magunk Éliére, visszafekszünk? „Amikor az élő Ige működésbe lép, annak mindig következménye van: látást ad” – fogalmazott a lelkipásztor.

A két nap során az előadások mellett műhelymunkán, kötetlen beszélgetéseken, igei elmélyülésen és játékokon keresztül vethettek fel kérdéseket, kaphattak és adhattak válaszokat a résztvevők. Az alkalom üzenete egyértelműen kirajzolódott: a közös út alapja az Istennel való kapcsolat, a küldetés tudatos megélése és az egymás felé forduló, nyitott együttműködés. A résztvevők nemcsak vezetőként, hanem vezetettként is jelen lehettek – Krisztusra figyelve, közösen keresve a rájuk bízott szolgálat útját.