” Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” Jn 12, 24
Ma Jézus ezekkel a szavakkal siet a segítségünkre. Segítenek megérteni az érthetetlent, leszegett fejünket, magunkba roskadó lelkünket felemelni. Emlékezni jöttünk. Szándékosan nem mondom, hogy búcsúzni. Meg vagyok győződve, hogy ez a földi élet, amiért annyit teszünk, annyit küzdünk, amit úgy szeretünk, csak egy kunkor az örökkévalóságban. Ha csak tized annyit tennénk a végtelen, földi érzékszerveinkkel nem érzékelhető, de nagyon is megtapasztalható láthatatlan életünkért, sokkal boldogabbak lennénk.
Két kérdésre próbálunk most választ adni. Ki volt Kende; Mire tanít Kende?
Ki volt Kende? A Szentírás fényében a kérdés feltevése inkább így helyes: Ki Kende?
Pál apostol Szeretethimnusza segít erre választ adni. Az 1 Korinthus 13-at, mindenki ismeri, idézi. Sokat beszélünk erről az Igéről: „ A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy:…”.Folytathatnám még. A szeretet fontos. Nem véletlen, hogy Pál apostol a Szeretethimnusz előtti rész utolsó mondatában azt mondja: „ ….egy kiváltképpen való utat mutatok néktek.”- és utána beszél a szeretetről. Ebből is látjuk, hogy nem csak nekünk, hanem a régieknek is fontos volt a szeretet.
Kende ezekről talán semmit sem tudott, de szinte mindent alkalmazott életében. Ő élte ezt a kiváltképpen való utat, a szeretet útját. Kaptunk ebből a szeretetből, ha kértük, ha nem. Ő jött és adott. Csibészesen, egyszerűen, tisztán. Nem irigykedett, nem cselekedett éktelenül, nem fuvalkodott fel. Nem láttam, hogy haragra gerjedt volna, legalábbis nem hosszú időre. Időnként mutatta testi képességeit, de abban nem volt kérkedés, sokkal inkább tiszta öröm, hogy erre is képes. Egész lénye a pozitív dolgokra volt hangolva. Mindenben a jót látta, még a félelmetes kaszáspókban is.
Mire tanít bennünket Kende? Mire tanít életével, gondolatvilágával, velünk töltött idejével?Hogy ezt meg tudjam fogalmazni, a Szentlélek gyümölcseit hívom segítségül:„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. ….” Gal. 5,22-23
Amint látjátok a Lélek gyümölcseinél is első a szeretet. Ha a Kende életét meghatározó szeretetből röviden szeretnék egy tanulságot megfogalmazni, akkor azt mondanám: Élj és hagyj élni másokat! Fontos volt neki a közösség. Képes volt hátérbe szorulni, ha a közösségnek erre volt szüksége. Legyen ez család, iskolai, baráti közösség. Emellett mégis élt, nem kudarcnak élte meg, ha érdekei pillanatnyi sérülést szenvedtek. Átsegítette ezeken a buckákon a szeretet. Fontosabb volt számára a kapcsolat, mint a saját érdekérvényesítése. Kende összekötő kapocs volt.
A második gyümölcs a felsorolásban az öröm, ami teljesen betöltötte. Ennek rövid üzenetét így mondanám: Örülj annak , amit csinálsz, annak, amiben vagy! Ő gyermekként nagyon tudott örülni. Szerette a játékot, szeretett nevetni, mi több jókat kacagni. Élvezte, amit csinált. Mindegy volt, hogy szellemi vagy fizikai tevékenység volt. Nem volt számára alantas munka. Alapban elégedett volt. Hiszem, mostani életében is így tud örülni, így élvezi azt, amit csinál. Ez fontos, hiszen ne felejtsük el, a nagyobb rész a túloldalon van!
A békesség, szívesség, jóság, szelídség sem álltak messze tőle. Társaival nem igen veszekedett, ha őt ütötték, állta. Időnként mi biztattuk, hogy üssél már vissza, de ez nem történt meg. Igazán jó gyermek volt. Rendelkezésünkre állt, és ezt jó értelembe mondom. Kész volt segíteni. Felnőttnek, gyermeknek.
A türelem és az önmegtartóztatás sokunkat próbára teszik. Néha ő is bajlódott velük, hiszen rengeteg energiája volt. Amikor egy-egy tanórán valamit nem akart megcsinálni, lázadása ennyi volt: „De Betti néni.” Máskor képes volt órákon át tanulmányozni egy-egy állatot, növényt. Családi örökségként szerette a természetet. Kitartóan gyakorolt, hogy fejen tudjon állni, hogy egy kézzel is tudjon fekvőtámaszozni, mint a bátyus. Ezért azt mondhatom, ezek a gyümölcsök is ott voltak kicsiny életében. Termett türelmet, termett önmegtartóztatást.
A szeretet mellett a hűség még igen fontos helyet töltött be életében. Amit megszeretett, akit megszeretet, ahhoz hűségesen ragaszkodott. Legyen ez játék, tárgy, családtag, rokon, barát, tanár, iskolatárs és még sorolhatnám. De legfőképpen hű maradt önmagához. Nem tudatosan, csak adta önmagát. Egyszerűbb és igazabb lenne az életünk, ha mi is csak adnánk önmagunkat.
Ahogy készültem a mai napra, feltettem magamnak a kérdést: Nem túlzó, amit itt leírtam? Nem csak a vesztesség miatt látom most így? De. A vesztesség miatt látom most így. De nem azért, mert nem volna igaz, amit írtam, hanem azért, mert nem jól láttam őt eddig. A vesztesség mutatta meg ezeket. Ez is taníthat bennünket. Vajon jól látjuk-e egymást? Nem kellene-e jobban megbecsülnünk, amink van?
Különleges életet kapott Kende. Nem ő maga terehette meg ezeket a gyümölcsöket, de engedte, hogy Isten rajta keresztül megmutassa milyen a gyümölcstermő élet.
Befejezem. Jézus szavaival kezdtem, az Ő szavaival fejezem is be: ”Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Jn 15:4-5
Kendének hét év adatott, de lehet, hogy többet üzen ez a hét év, mint a 70, 80, vagy 90.Elvesztése nagy visszametszése a családnak, a baráti körnek az iskolai közösségünknek, a községnek. Igyekezzünk Jézusban maradni, csak így tudunk sok gyümölcsöt teremni, különben hiábavaló Kende elvesztése. Minden jó, amit benne láttunk bennünk élhet tovább és akkor nem volt hiábavaló az élete. Soha nem késő megállni, visszafordulni, belenézni ebbe a tükörbe, amit most Kende tart nekünk.
Ne azt kutassuk mi okból ment el, hanem, hogy mi célból, Nem véletlen, hogy a Bibliaolvasó kalauz szerint a mai napra írt igeszakaszban ezt olvashatjuk: „….tiérettetek, hogy higgyetek..”János 11: 15b Nem csak az akkori gyászoló tömegnek mondja ezt Jézus, hanem nekünk is. Értünk történt, hogy higgyünk.
Köszönjük meg elsősorban Istennek, másodsorban a szülőknek, hogy megajándékozták egymást, a két idősebb testvért és mindannyiunkat Kendével!
Köszönjük Kende, hogy itt voltál velünk, nekünk és, hogy odaát vársz ránk!
